Jelenlegi hely

Kitartó kisbabák

A kisgyerekek is racionális alapon döntenek arról, mire fordítsák energiájukat

A kitartás az egyik legtöbbre tartott emberi tulajdonság, de korántsem csak a mi fajunkra jellemző. 

Elég csak megnézni, milyen fáradhatatlanul tud küzdeni a mókus, hogy hozzáférjen a madáretetőben levő eleséghez, vagy micsoda erőfeszítésekre képes egy medvebocs, hogy újra az anyjával lehessen. Ezek a vicces vagy megható jelenetek lélektani szempontból is érdekesek. Ugyanis az eltökéltség önmagában nem elég, kell hozzá némi megfontoltság is. Az ember – vagy a mókus – nem csinálhat mindent maximális erőbedobással, a kitartásnak csak akkor van értelme, ha tudjuk, mibe érdemes energiát fektetnünk. A mókus, illetve a maci példájánál maradva a táplálékszerzés vagy az anya biztonságot nyújtó közelsége olyan elsődleges cél, mely mindenképp megéri a fáradságot.

Az embergyerekek is ennyire céltudatosak? Hiszen minden szülő tapasztalhatta, hogy a kisgyerekek néha nagyon kitartóak. Vajon már ők is mérlegelik a cél kínánatosságát és a siker esélyét, amikor úgy döntenek, hogy valamit nagyon el akarnak érni?

Kelsey Lucca, az Arizona State University kutatója és munkatársai erre kerestek választ egy érdekes kísérlettel, melyről a Nature Human Behaviour című folyóiratban közöltek beszámolót. A kutatók vizsgálati alanyai átlagosan másfél éves csöppségek voltak, akiknek egy olyan, érdekes játékszert mutattak, mely távol, egy asztalon helyezkedett el, és csak zsinóron húzva lehetett megszerezni. Legalábbis ez derült ki a bemutatóból, melyet egy felnőtt tartott a kísérlet kezdetekor. A gyerekek háromféle előadás valamelyikét látták. Az első esetben a kísérletvezető könnyedén magához húzta a játékot, a második változatban sokáig bajlódott, de végül mégis csak sikerült megszereznie, a harmadik esetben viszont a felnőtt akárhogy is igyekezett, nem járt sikerrel. Ezek után a gyerekek is lehetőséget kaptak, hogy megpróbálják magukhoz húzni a játékszert. Szegények nem tudták, hogy a küldetésük eleve lehetetlen, mert az a játék, amit ők húzhattak zsinórón, jó erősen oda van ragasztava az asztalhoz…

A kutatók azt figyelték, mennyire kitartóak a babák, meddig próbálkoznak a zsinór húzogatásával. Nos, azok a kicsik, akik azt várták, hogy a játékszert könnyű lesz megszerezni, igen hamar feladták a próbálkozást, amikor látták, hogy nekik ez nem megy. Akik a bemutató során azt látták, hogy a játék megszerzése a felnőttnek sem sikerült, meg sem próbálkoztak a zsinór húzogatásával. Azok a gyerekek viszont, akik úgy tudták, a játékot üggyel-bajjal ugyan, de meg lehet szerezni, rendkívül kitartónak bizonyultak, mindenki másnál hosszabb ideig rángatták a zsinórt.

Kelsey Lucca szerint ebből két dolog is következik. Egyrészt az, hogy már a kisgyerekek is racionális alapon döntenek arról, mire fordítsák energiájukat, mikor érdemes kitartónak lenni, és mikor jobb hagyni az egészet. A másik tanulság pedig az, hogy nem az fokozza igazán a kitartást, ha az ember azt hiszi, könnyű dolga lesz, hanem ha reális képet alkothat az előtte álló feladat nehézségeiről.

Ennek fényében kiváló lélektani érzékre vall, hogy Churchill a háború alatt csak vért, verítéket és könnyeket ígért a briteknek.

 

Share

Ez is érdekelhet

Amikor az első karantén és otthontanulás kezdődött, azt hittem „nekem ez semmi”, hiszen Indiában fél évig már egyszer

Eközben sok kutatás világít rá arra, hogy az apák egyre inkább részt vesznek a gyermekeik életében, és szerepük már n

Kérdés, hogy még meddig és egyáltalán: miért?

Valószínűleg kevesen vitatkoznának azzal a kijelentéssel, hogy az iskola időnként rendkívül fenyegető közeg a diákok

Szűk pesti utcán találkoztam velük, a fiatal anyukával és 3-4 éves forma kisfiával - amikor beértem őket, talán már a