Az emberi emlékezet nem gombnyomásra működik – bármennyire is szeretnénk pontosan felidézni egy régi emlékképet, óhatatlanul maradnak benne lyukak, hiányosságok, s a hozzá fűződő érzelmek is torzíthatják a felidézés pontosságát. Ám a szakadozó, csonka vagy torz dolgoknál jobban szeretjük a lekerekítettet, a befejezettet, az „egészet”. Így van ez az emlékekkel is, amelyeket – ha hézagosak – egy különös módszerrel: a konfabulációval egészítünk ki.

A konfabuláció az amnéziához kötődő emlékezeti zavar: ha bizonyos tényekről, eseményekről vagy élményekről szóló emlékeink hiányoznak, helyüket koholt emlékekkel „töltjük ki” – helyettesítjük. A konfabuláció ugyanakkor nem tekinthető hazugságnak, mert a konfabuláló személy nem szándékosan állít valótlanságot, saját emlékeit igazinak éli meg. Főképpen az önéletrajzi – tehát a személy szempontjából releváns – emlékekkel kapcsolatban jelentkezik, s működése mindig tükrözi a memória működésének egyik legalapvetőbb törvényét: azt, hogy élettörténetünket teljesnek és kereknek szeretnénk tudni.

Maga az emlék, amelyet a konfabuláló személy felidéz, nem feltétlenül hamis. Lehet, hogy az emlékkép maga valódi, csak rossz idő- vagy tér-környezetbe helyezve – a konfabuláció fontos ismérve, hogy az emlékkép kontextusa nem érvényes. Az is előfordulhat, hogy az emlék egyes részletei helyesek, mások azonban torzultak.Mindenekelőtt fontos megkülönböztetni a konfabulációt a hazugságtól. A konfabuláló személy, ha „rajtakapják”, hogy valótlant állított, nem ismeri ezt el – hiszen nincs tudatában annak, hogy nem mond igazat... Nehezebb megkülönböztetni a konfabulációt az emlékek természetes elhalványulásából következő, a felidézéskor jelentkező torzításoktól. Valószínűleg Önnel is megesett már, hogy egy rokona egészen másképp emlékezett vissza egy fontos esemény részleteire – ez észlelésünk különbözőségéből fakad. Az ilyen jellegű „emlékmódosulásokat” úgy különböztethetjük meg a konfabulációtól és a hazugságtól, hogy beszélgetőtársunk objektív bizonyítékokkal könnyen meggyőzhető arról, nem jól emlékszik az adott eseményre. (Például ha Ön biztos benne, hogy az unokahúga rózsaszín virágokból álló csokrot vitt az esküvőre, míg nővére szerint fehér volt a csokor, elegendő az esküvőről készült fényképalbumot végiglapozniuk, hogy eldöntsék, kinek van igaza.)

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2011. 5. számában olvasható