Pszichológus válaszol

A párom (nő) miatt írok. Ő egy nemzetközi cég alkalmazottja, és a munkája kezdi kikészíteni. A dolga szerint új embereket kell megkeresnie Magyarországon, megismertetni velük a rendszert, és a jobbakból munkatársat faragni. Állandó összehasonlításban áll. Mindig tudja, hogy hol tart a többiekhez képest. Elfogulatlanul állíthatom, hogy képességei, gyakorlata, minden feltétele megvan a munkához. Valami miatt mégis folytonos sikertelenséget érez. Mindig azt hajtogatja sírva, hogy többre képes ennél, ...

A tanácsát szeretném kikérni egy nekem elég fontos problémában. Rajtakaptam a feleségemet, hogy megcsal, és egyelőre nem tudom ezt feldolgozni. Abban megegyeztünk, hogy adunk még egymásnak egy esélyt, látom, hogy ő is igyekszik, de érzem rajta, hogy még mindig szerelmes a másik férfiba - azt állítja, hogy nekik nincs jövőjük, mert a másik fél is családos ember, és állítólag ez csak egy játék volt köztük, de bevallotta, hogy szerelmes lett belé. Én szeretnék még egy próbálkozást, hogy helyrehozzu...

A kisfiam 3 éves múlt, külföldön élünk, és szinte csak mi magunk vagyunk egymásnak hárman. Mindennap kimegyünk a játszótérre játszani, és azt vettem észre, hogy a kisfiam fél nyitni, játszani más gyerekekkel, ha odajönnek hozzánk, odabújik hozzám vagy megáll és nem csatlakozik a közös játékhoz. Ha a csúszdára felmegy, ott áll és nem mer lecsúszni, ha többen is vannak rajta, hiába mondom, hogy csússzon le ő is. Nézi a gyerekeket, de nem mer velük játszani. Inkább olyan helyet keres, ahol maga játs...

6,5 éves ikreim az óvodai bezárás alatt 3 hétig vidéken voltak a nagyszülőknél. Imádnak ott lenni, ott semmi trauma nem érte őket. Az utolsó napokban érkezett olyan jelzés a kisfiamtól és a nagyszülőktől, hogy kislányom étkezése megváltozott. (Jó evő volt, szervi baja nincs.) Nagyon lassan eszik, forgatja az ételt a szájában, néha kiköpi, nem nyeli le. Amikor hazajöttek, én is tapasztaltam a jeleket, lassan, de azért eszegetett. Próbáltam négyszemközt kérdezgetni, hogy mi történt, mit érez evés közben,...

...

20 hónapos kisfiamat 3 hete  beadtam bölcsibe, nagyon rosszul viseli, reggel már induláskor sír, nem megy a babákhoz. Délben megyek érte, 9-re viszem. Délután csak vele töltöm az időm. Minden reggel itthon sírok, mert nem bírom elviselni, hogy sír a bölcsiben, félek, én okozok benne kárt. Bizonytalan lettem, nem tudom, helyes-e, hogy beadtam. Amikor terhes lettem, államvizsgára készültem, de nem tudtam elmenni terhességi gondok miatt. Most 20 hónapos (április), szeretnék újra felkészülni a decemberi...

Kedves Kata! Az a lány vagyok, aki írt Önnek az akkortájt problémás kapcsolata és a munkahelyi gondjai betetőzése miatt. A tanácsát utólag is nagyon köszönöm! Azóta az ügy megoldódott, átbeszéltük a dolgokat a párommal, és a - már csak egykori - főnököm, mihelyst megsejtette, hogy nem akarok tőle semmit, és még sikeresen beletenyereltem az érzéseibe is egy vita során, szinte azonnal kirúgott. A barátommal viszont napról napra erősebb a kapcsolatunk, és úgy két hónapja már biztosra érze...

Egy évvel ezelőtt teljesen megváltozott az életem,a szüleim elváltak 5 éve, és apukám nevelt bennünket. Volt egy párkapcsolatom, amibe minden energiámat és az egész életemet belefektettem, de aztán egyszercsak jött a változás, hogy anyukám fog tovább gondoskodni rólunk, összetörtem teljesen, bele se mertem gondolni, mit fogok ezután kezdeni. Itt kellett hagyjam a barátaimat, a szerelmemet és legfőképp a családomat. 2 hónap elteltével szakítottunk a barátommal, és aztán jött a hír, hogy megcsal...

Másfél éves kisfiam nyomkodja az apja szemét. Először arra gondoltam, hogy azért csinálja, mert nem figyel rá, de akkor is előfordul, ha játszanak. Körülbelül egy hónapja csinálja, minden előjel nélkül. (Előtte a cicák szeméhez is hozzá akart nyúlni, de ez gondolom a kíváncsisága miatt volt). Például apa ül a kanapén, tv-t néz, a kisfiunk felmászik mellé és nekiesik, vagy ülnek, játszanak valami játékkal - felé fordul és megpróbálja megnyomni a szemét. Eleinte csak nézte, hogyan reagál ...

Huszonévesek vagyunk a barátommal, 1 éve vagyunk együtt. Sajnos egyre több dolog kezd szó szerint halálra rémiszteni, olyan érzésem van, mintha fulladoznék, mintha egy súly agyonnyomna. Róla tudni kell, hogy elhanyagolt, bántalmazott kisgyerek volt és ezek miatt olyan, amilyen. Én ennek az ellenkezője vagyok, velem rengeteget törődtek és segítettek, sőt már rám erőltettek dolgokat, sosem tudtam magam kellőképpen önállónak vagy felnőttnek érezni. Írok pár példát a páromról: - Nem tud nélkü...