Jelenlegi hely

Az öcsém zaklatja a kislányomat?

Segítséget szeretnék kérni. A lányom a minap előállt azzal, hogy az öcsém kb. 4 éve fogdossa. Volt mikor tovább is ment volna. A lányom 12 éves, az öcsém 14. Sokszor aludt eddig is nálunk, olyan, mintha a saját gyerekem lenne. Vannak olyan dolgok, amiket megmagyarázna ez a helyzet, mégis vannak fenntartásaink ezzel kapcsolatban. Merre, hogy tudnánk elindulni, hogy kiderüljön az igazság? Egy gyermekpszichológus ilyen esetben jelentheti a rendőrségnek a dolgokat?

Kedves Kérdező!

A szexuális érdeklődés nem természetellenes ebben az életkorban, manapság sok 14 éves már meg is szerezte első, konkrét tapasztalatát. Még egyszerűbb a helyzet, ha az érdeklődésük tárgya könnyen elérhető, és nem tiltakozik. Kislánya számára talán fel sem merült az, hogy ami történik vele, az számára nem elfogadható. Most érdemes foglalkozni a dologgal, hogy a lánya jelezte Önnek. Talán korábban is felmerült volna, ha beszélgettek volna vele pl. a „bugyi szabályról” Még most sem késő! A gyerekek között nem működnek azok a szabályok, amik a felnőtteket megriasztják (pl. a rokonok közötti szex tilalma).

Amit leírt, az nem indokolja számomra, hogy pszichológushoz forduljanak. Talán az ismeretek hiánya okozta, hogy egymás gyakori jelenléte fokozta a szexuális érdeklődésüket, és nem érezték ennek helytelen voltát. Ha lehet erről beszélni velük, és mint minden másban, ebben is kijelölni a jól látható határokat, akkor nincs szükség intézkedésekre. Más a helyzet, ha bármelyik gyereknél felfokozott a szexuális érdeklődés, és nehéz fékeket beállítani. Ebben az esetben valóban szükség lehet pszichológusra. A pszichológusnak jelentési kötelezettsége van az abúzusok esetében, kérdés, hogy itt erről van-e szó. A büntethetőség amúgy sem áll fenn, de sok kellemetlen eljáráson esnének át. Természetesen szükség lehet erre, ha a helyzetet családon belül nem tudják ellenőrzésük alatt tartani. Tisztán kell látni a szülők felelőségét is ebben az esetben, be kell vonnia a szüleiket, hiszen Ön itt valójában testvér és nem szülő. Érdemes ritkítani a találkozásokat a gyerekek között (nem eltiltani), az ottalvás esetén is jól észlelhető határokat kell kijelölni. (Pl. ne aludjanak egy ágyban, lehetőleg egy szobában sem.)

Szakembert a MIPSZI oldalain is találhatnak.

 

üdvözlettel

bárdos kata

Problémakör: 
Gyermek klinikai szakpszichológus
Share