Jelenlegi hely

A függetlenséget válasszam vagy az alkalmazotti létet?

Kedves Kata!

Az a lány vagyok, aki írt Önnek az akkortájt problémás kapcsolata és a munkahelyi gondjai betetőzése miatt. A tanácsát utólag is nagyon köszönöm! Azóta az ügy megoldódott, átbeszéltük a dolgokat a párommal, és a - már csak egykori - főnököm, mihelyst megsejtette, hogy nem akarok tőle semmit, és még sikeresen beletenyereltem az érzéseibe is egy vita során, szinte azonnal kirúgott. A barátommal viszont napról napra erősebb a kapcsolatunk, és úgy két hónapja már biztosra érzem: csakis vele terveznék jövőt! :) A probléma párkapcsolati része tehát szerencsére már nem releváns. Viszont most, hogy munkanélküli lettem, és sajnos egyik régebbi szakmai kapcsolatom sem bizonyult igazán előrevivőnek, úgy néz ki, két reális irányvonalam maradt:
1. vagy megkockáztatom, hogy egy középvezetői pozíció után ismét alkalmazott legyek valahol, és kitegyem magam annak, hogy a (sajnos mostanra már erős lábakon álló) zárkózottságom és az őszinteségem miatt (meg mert nem fekszem le senkivel az előnyökért) kirúgjanak,
2. vagy végre meglépem azt, amire igazából mindig is vágytam: a magam urává válok most, 25 évesen, ugyan több éves releváns munkatapasztalattal, de - ahogy azt az elmúlt hónapokban folyamatosan, sok helyről az orrom alá dörgölték már - "szemtelenül fiatal" ként. Azaz, vállalkozó lennék, a szűkebb területemen belül viszonylag kevés tapasztalattal, mégis, talán elszántabban, mint valaha. Ugyanis az a munka, amit az előző cégemnél végeztem, igazi álommunka volt számomra, hiszen a hobbimmal, életem másik "nagy szerelmével" függött össze. Ott azt éreztem: ha megkedvelnének, maradnék abban az állásban akár egész életemben. Persze, ugye a sors másképp akarta, vagy talán tudat alatt én is... de a lényeg, hogy most, mivel spóroltam egy keveset a munka során, adott a lehetőség számomra, hogy végre vállalkozzak.
A gond csak az, hogy, bár a médiában valóban évekig gyakornokoskodtam, több szakágban is, mielőtt a volt munkahelyemre kerültem, a szűkebb szakterületemen tudom, hogy az ismereteim lehetnének mélyebbek is. Hiszen néhány hónap alatt nem ismerhetek meg minden szakmai fortélyt - így tudom, hogy egy csomó ismeretet, szakmai fogást talán menet közben kellene elsajátítanom, és mivel már jó pár hete nincs állásom... hát, kicsit félek belevágni. Tartok tőle, hogy kicsit kiestem a munka ritmusából, pedig az is igaz, hogy hiába a végzettségem - a gyakorlati szakmai alapokat tényleg annál a cégnél sajátítottam el, nem az egyetemen. Lehet, vissza tudnék ebbe is hamar rázódni, de nyilván ez csak menet közben derülne ki.
Emellett kicsit attól is félek, hogy mivel távkapcsolatban élek, a párom meddig lesz ilyen angyalian türelmes, ami az útkeresésemet illeti. Ő azt mondta, megvár, és ráérünk (ő nálam is fiatalabb egy évvel, és már dolgozik), meg azóta, hogy habozás nélkül nemet mondtam a volt főnökömnek, érzem, hogy még jobban szeret... de egy vállalkozást felfuttatni azt mondják, nem kevés idő. És nekem nincs segítségem ezen a területen; ezen a szakágon nincs mentorom. Egy másik szakágban lenne, de ott könyörögnöm kellene, hogy bevegyenek egy helyre, mert azt mondják, "itt ez a szokás, muszáj rámenősnek lenned, ha akarsz valamit"- és nekem ebből lett elegem alkalmazottként. Hogy mindig mindenért csak könyörögni kell, mert én állok a legalsó szinten - akkor is, ha állítólag "vezető" vagyok... mert a nyavalyás korom, ugyebár. (Pedig mindenki volt egyszer kezdő, nem?) Tudom, hogy ha magamba nézek, az önállóság lenne a jövőm legideálisabb útja: a nagy szám miatt úgyis repülnék egy idő után mindenhonnan, mert nem nagyon tűröm, amikor kioktatni próbálnak vagy megalázni. És alkalmazkodni az idők során az újabbnál újabb közösségekhez... sajnos, nekem egyre nehezebb. Ráadásul a szorongásomat is növeli, amióta beütött a korona. (Az igazság az, hogy ezért nem is szeretnék annyira a többi szakágban dolgozni, amikben van több tapasztalatom... a korona alatt rájöttem, hogy elegem van eléggé az emberekből, és egy életet le tudnék úgy élni, hogy alig találkozom néhányukkal. A volt munkahelyem is csak ezt erősítette meg bennem, ahol napi szinten úgy aláztak, mint még a lidérces általános iskolás éveimben... szörnyű volt.)
Viszont a kapcsolatomat is féltem, és már nagyon hiányzik a barátom... egy alkalmazotti munka nyilván sokkal egyszerűbb és gyorsabb választás lenne ebből a szempontból. De őszintén... csakis amiatt fontolnám azt meg. A nagy szerelempályám ugyanis kreatív és művészi; én magam is egy elég lázadó művészlélek vagyok - egy vállalkozás megadná azt az anyagi és szellemi függetlenséget, amire egész életemben vágytam. De a párom a másik, a jobbik részem, a legfontosabb személy az életemben, és már alig győzöm kivárni, hogy végre mindennap mellette ébredhessek!
Ön szerint merjem kockáztatni, hogy belevágjak ebbe a vállalkozásba, amit szeretnék (és amire szerintem lennének is megrendelőim, amennyire utánajártam a leendő piacomnak), és még egy ideig távkapcsolatban maradni - vagy fogadjam el az első, közepesen szimpatikus álláslehetőséget, ami szembejön velem/menjek könyörögni annak a bizonyos illetőnek a munkáért, és építgessem majd munka mellett a leendő vállalkozásom? Köszönöm, hogy elolvasta a litániámat! Tudom, hogy elég kaotikus, de bennem is nagy most a kavarodás.

Kedves Anonymousgirl!

Örülök, hogy ismét megkeresett, részben jó hírekkel. Sokat tanult a korábbi válságból, nem akar többé kiszolgáltatott lenni, könyörögni, másoktól függeni. Valóban nagy bátorság kell egy vállalkozás beindításához, de nem marad teljesen támogatás nélkül. Munkanélküliként pályázhat a „Munkanélküliség helyett vállalkozás” c. programra, a munkaügyi központban. Itt rákényszerül a pontos előkészítésre, megfogalmazásra, üzleti terv elkészítésére, és ehhez segítséget is kap. Lehet visszatérítendő és vissza nem térítendő támogatást is kapni. Érdemes utánanézni. Ha sikerül megnyerni a pályázatot, akkor belevághat a dologba. Ha emellett fél munkaidőben alkalmazottként dolgozik, akkor még kedvezőbb a helyzete: nem éget fel minden hidat maga mögött, és a vállalkozása terhei is kisebbek. Mire létrehozza a vállalkozását, talán már szabadon mozoghat. Sok sikert kívánok!

üdvözlettel

bárdos kata

Kedves Hölgyem, figyelmébe ajánljuk alábbi rovatunkat, talán segíthet a választásban! Szerk.

https://mipszi.hu/cikk-kiemelt-kategoriak/munkavallalobol-vallalkozo

Gyermek klinikai szakpszichológus
Share