2024-03

Sokat járok nagykoncertekre, már megszokhattam volna, hogy ne kezdjek el izgulni és kiesni a koncert mámorából, amikor látom, hogy a frontember úgy dönt, az alatta levő tömegre ugrik. Honnan tudja, hogy elkapják, és nem fog megsérülni? És egyáltalán honnan tudja, hogy vissza is „viszik” a színpadra? Százezer dolog történhet, mégis bízik az alatta levő ismeretlen tömegben.

Az önbizalom az egyik legfontosabb pszichés képességünk. Terveink végrehajtásához nem szerencsére, hanem józan ítélőképességre és önmagunkba vetett bizalomra van szükség. De honnét származik és miből táplálkozik az önbizalom? Önmagunknak adjuk, vagy másoktól kapjuk? Elégségesek vagyunk önmagunknak, vagy függünk mások elismerésétől?

Annak ellenére, hogy a félelem és az undor erőteljesen kellemetlen negatív érzelmi reakciók, a horror mint műfaj évről évre egyre nagyobb népszerűségnek örvend.

Dr. Kárpáti Róbert pszichiáter, neurológus szakorvos 2002 óta a Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktatókórház Pszichiátriai Centrumának osztályvezető főorvosa. A neurológiai és pszichiátriai kórképek mellett speciális szakterülete az utánpótlás-korosztályú és élsportolók sportlélektani felkészítése.

Ha egy szakember kamasz klienssel dolgozik a pszichoterápiás folyamatban, előbb-utóbb mindig előkerül a vonzalom, a szexuális érdeklődés témája. Inkább előbb, mint utóbb. És sokkal kevésbé a párkapcsolati/szerelmi/szexuális tapasztalatokról folyik a diskurzus ilyenkor, sőt, ez inkább alul van reprezentálva a 14–19 éves korosztályban. 

Az evolúció során a természettel való kapcsolat alapvetően meghatározta a különböző állatok – ideértve az embert is – fejlődését, viselkedését és preferenciáit. Vizsgálatokban kimutatható, hogy a természet közelében vagy a természeti jeleneteket ábrázoló képeket nézve pozitívabb érzelmi válaszokat mutatnak a résztvevők a városi környezettel vagy például a sivatagok képeivel szemben.

A gyerekkor az egyén fejlődésének kritikus időszaka, ekkor minden élmény és környezeti hatás hatalmas jelentőséggel bír. Sajnos napjainkban világszerte rengeteg gyerek találja magát olyan helyzetben, ahol az intézményes gondozás jelenti az egyetlen menedéket számára.

A reklámszakma általános megítélése nem túl jó, sokan úgy gondolják, a hirdetések hazugságokkal próbálnak rátukmálni az emberekre olyasmit, amire nincs szükségük. Nos, mindent lehet rosszul csinálni, mindennel vissza lehet élni, de a komolyan vett és tisztességesen végzett marketing kifejezetten emberközpontú.

Az elmúlt években a kozmetikai műtétek népszerűsége és az elvégzett beavatkozások száma szignifikáns növekedést mutatott világszerte annak ellenére, hogy azok kockázatosak, és számos visszafordíthatatlan, nemkívánatos következménnyel járhatnak.

A nárcizmusnál talán nem is létezik elhasználtabb és a popkultúra által jobban kisajátított személyiségzavar. Köszönhetően a közösségi médiának és a hobbidiagnózis iránti ellenálhatatlan emberi hajlamunknak, a „nárcizmus” és a „nárcisztikus” szavak ellenőrizetlenül repkednek párkapcsolati és közéleti vitákban, offline és online terekben egyaránt. Ennek köszönhetően sokszor lehet olyan érzésünk, hogy a nárcizmus már nem is pszichológiai, hanem inkább társadalmi jelenség. 

Lehetséges, hogy miközben hosszasan töprengünk azon, mit is tegyünk, valójában már régen meghoztuk döntésünket? Vagy talán ez esetben nem is mi döntünk, hanem az érzelmi agyunk, amelyet viszont befolyásolnak az olykor alig tudatosuló környezeti sugalmazások, de akár a fiziológiai állapotunk is? Amelyek azt is eldöntik, mennyire hisszük magunkat döntésünk urainak.

Főhősünk átlagos munkavállaló, akár mi is lehetnénk. Egy mezei kedden mit sem sejtve ül az asztalánál, második reggeli kávéját hörpölve. Az óra 9:01-et mutat, kicsit még kómás, és lélekben készül egy se nem jó, se nem különösen rossz munkanapra. Miként a filmekben sejthető, ő még nem tudja, a bonyodalom hamarosan kopogtat az ajtaján egyik kollégája személyében.

Az átlagosságtól való félelem témájában – súlyához képest – kevés tudományos forrást lehet találni, mégis érezhetjük: a közösségi médiában az „átlagos” élet elkerülendő, sikertelen kimenetelként tüntetik fel, és a vélemények nagy része azt a képet adja, hogy az emberek szinte semmitől sem félnek jobban, mint attól, hogy nem tűnnek ki semmivel a tömegből.