Jelenlegi hely

„Találd ki, mire vágyom!”

Egy nárcisztikus párkapcsolata
A belső világ kettéválik: elfogadható és elutasítandó állapotokra

Nagyjából egy évvel ezelőtt ugyanitt olvashattak a borderline/nárcisztikus pár kapcsolatának dinamikájáról – a borderline résztvevő szempontjából. Lássuk most ugyanezt a nárcisztikus fél oldaláról. 

Mindketten érkeznek valahonnan: a személyiségfejlődésüket markánsan meghatározó primér szocializáció felől, annak specifikus terheivel, és az általa meghatározott kapcsolati reprezentációs világgal. Ennek a korai, javarészt földolgozatlan élményvilágnak olyan lenyomatai maradnak a személyiségben, amelyek a későbbiekben messzemenően meghatározzák a felnőttkori kapcsolati igényeiket. Ezekben mindkét fél felől nézve hangsúlyos szerepe van az infantilis – vagyis a gyermekkorban ki nem elégített – vágyaknak és igényeknek... A későbbi nárcisztikus ember anyja nem úgy és nem akkor elérhető, ahogy azt a gyermek korszakos igényei diktálnák, hanem kiszámíthatatlanul, a gyermek számára megjósolhatatlanul van jelen a kapcsolatban,.. Az anya érzelmi jelenlétének ez az ingatag megjósolhatatlansága kedvez az úgynevezett hamis szelf kialakulásának. A gyermek ugyanis valahogy mindenképpen az elérhetetlen anya kedvében szeretne járni, hogy bírhassa közelségét és figyelmét – amolyan áldott jó gyerek lesz, hogy ne jelentsen problémát, igyekszik jólnevelten, szolgálatkészen viselkedni, csak hogy részesülhessen az anya pozitív tükrözésében. De nem sikerül neki...

A nárcisztikus ember szilárd meggyőződése, hogy ő egészében nem elfogadható, őbelőle csak a hamis szelfben foglalt részek szerethetők – és ez az a fényes homlokzat, amelyet ő a világ felé, így az idealizációra mindig kész borderline felé is mutatni kíván. A borderline hozza is a papírformát, és lelkiismeretesen idealizál, hiszen neki a biztonságos függéshez erre van szüksége – ami által a nárcisztikus fél fölmagasztosul és a mennyekig szárnyal. Legalábbis egy ideig. A kapcsolat keretei között mindkét fél megerősítést keres és akar átélni – ennek tartalma azonban eltér. Míg a nárcisztikus fél abban szorul megerősítésre, hogy ő különleges, borderline partnere annak igazolására vágyik, hogy egyáltalán (önálló pszichológiai entitásként) létezik.

Ez a megerősítésre szorulás – az egyedülléttől, magárahagyottságtól való félelemmel párhuzamosan – egy jellegzetes emocionális hullámvasutat indít el kettejük közt, amelynek az érzelmi „húzd meg, ereszd meg” részében a nárcisztikus fél az úgynevezett „nárcisztikus visszavonulással” viszi el az éppen aktuális pálmát. Ez valójában az anya érzelmi elérhetetlenségének pontos mása, amely a borderline partnert a visszajelzések teljes elmaradása miatt alaposan kétségbe ejti. Ilyenkor a nárcisztikus fél érzelmileg kivonul a kapcsolatból, akár napokig szóba sem áll partnerével, egyszerűen keresztülnéz rajta, semmibe veszi. Ez többnyire olyan sértődés következménye, amikor a nárcisztikus fél „istenítése” valami okból szünetel, vagyis nem kenegetik hájjal, nem néznek föl rá, ő pedig – érzelmi tartalékok híján – nem tudja átélni az egyediség, a kivételezettség érzését. Neki azonban erre az érzésre szüksége van, az élmény átélésének kiszolgáltatottja – nagyjából annyira, mint a függő ember a drognak... Erre persze a borderline félnek nincs energiája, na, ő nem ilyen lovat akart, elindul a leértékelődés, ami a nárcisztikus félnek a poklok pokla. Ezt a borderline hamar megtanulja és nem rest alkalmazni, az ő természetétől amúgy sem idegen az idealizálás/leértékelés állandó hullámzása. Ilyenkor hangzanak el a nárcisztikus fél részéről a „régen, amikor még szerettél” kezdetű mondatok...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2019. 6. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. február–márciusi számában
ezekről olvashat:

2020 február–március

  • Rugalmas gyereket akarjunk nevelni, ne tökéleteset!

    Hogyan lehet megőrizni és tudatosan fejleszteni a serdülők egyik szupererejét, a pszichológiai rugalmasságot? Hogyan kerülhetjük el, hogy célirányos gondolkodásunk túlzott merevségbe csapjon át, s megfosszon minket kreativitásunktól, humorunktól, az önfeledt élményektől – és nemritkán a lelki egészségünktől is? A PPKE BÉTA projektjének kamaszokról szóló cikksorozatának zárásaként ezekre a kérdésekre keressük a választ.

  • A társas elszigeteltség ezer arca: űrpszichológiai párhuzamok

    A magányosságot sokszor korunk népbetegségének címkézik, és egyre több írás szól arról, hogy tegyünk valamit ellene. Nem könnyű megfogalmazni, pontosan mi is ez, és miért szenvedünk tőle. A kutatók egyetérteni látszanak abban, hogy a magányosság szubjektív és negatív élmény, ami nagyrészt abból fakad, hogy az egyén szakadékot észlel társas kapcsolatainak vágyott és valóságos mennyisége és minősége között.

  • Virtuális valósággal a „fekete kutya” ellen

    A problémát kevésbé ismerő emberek többnyire úgy kezelik a depressziót, mintha az pusztán hangulati zavar lenne. „Szomorú? Vidítsuk fel!” – gondolják. Valójában azonban a depresszió betegség. Az örömre való képtelenség. A beteg tehát nem azért nem boldog, vidám, mert nem akar az lenni, hanem azért, mert abban az állapotában képtelen arra, hogy az legyen. Nem azért nem száll fel a boldogság hajójára, mert nem akar jegyet venni, hanem azért, mert nincs pénze jegyre.

  • Amikor a pszichológus házhoz megy – Tapasztalatok az online terápiáról

    A 21. században már szinte az egész életünket az online térben éljük – mégis még mindig sokan vonakodnak attól, hogy ha pszichológusról van szó, akkor is ezt a formát válasszák, hiszen úgy vélik, személyes kapcsolat nélkül nem lennének képesek megnyílni valakinek. Mindeközben egyre többen költöznek külföldre, ahol a várttal ellentétben a kerítés nem mindig van kolbászból, s a problémák idegenben sem mindig tűnnek el..

  • Rólam szól!(?) Ilyen vagyok!(?) - avagy miért hiszünk a horoszkópban?

    Érezte már úgy, hogy az aznapi horoszkóp vagy a szerencsesütiben rejlő üzenet egyenesen Önnek szól? Mintha az üdítőital kupakjában lévő mondat pontosan az aktuális élethelyzetére utalna? „A napokban próbálj meg jobban figyelni magadra!”. Esetleg megoldásokat ajánl munkahelyi problémáira: „A feszült munkahelyi légkörben kerüld a konfliktust a főnököddel!”. Ez biztosan nem lehet véletlen! – gondolhatjuk sokan.

ÉS MÉG: A valóságszelídítő – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Amivel egymásnak tartozunk • Miért csalnak a szociálpszichológusok? • Konfliktusok márpedig vannak – Valakinek meg kell mondania, mi hogy legyen… • Fájdalom és magányosság • Csendre ítélve • Miről szól a némaság? • Mit tesz velünk a stressz? – A krónikus stressz hatása idegrendszerünkre. • Nincs kudarc, csak újraértelmezett cél! • A sabbatical: lehetőség vagy veszély? Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A vizsgálatok szerint a magányosság-érzés szoros kapcsolatban van a negatív érzelmek túlsúlyával, a depresszió kockáz

Felbátorodva az anonimitás adta lehetőségektől, egy teljesen más személyiséget öltenek magukra, nemritkán kitolva erkölcsi határaikat is.

Hogyan lehet eljutni a kudarctól a sikerig? Mi különbözteti meg az örök vesztesektől azokat, akik végül győzni tudtak?

A boldogság egyik kulcsa  az, hogy a negatív életesemények felismerése mellett legyünk érzékenyek a pozitívokra is!

Életünk során rengeteg szócsatát vívunk - s a vita igenis produktív tud lenni, nemcsak a feszültség levezetése céljából. 

Egy férfitól – mióta világ a világ – azt várjuk el, hogy legyen olyan, akire támaszkodni lehet, aki szeretni tud, aki bátor és határozott.