Matthew Piszczek és Kristie McAlpine ezt a társadalmi jelenséget kezdte el vizsgálni. Egy nemrégiben közzétett tanulmányukban kifejtik, hogy az ingázás olyan személyes „köztes teret és időt” biztosít az emberek számára, ahol mentesülnek mind az otthoni, mind a munkahelyi kötelezettségeiktől és szerepeiktől, továbbá lehetőségük van a két környezet közti mentális váltásra. Kutatásuk során két kognitív folyamatra összpontosítottak: a munkahelyi szereptől és követelményektől való mentális eltávolodásra, valamint a munka utáni pszichés feltöltődésre – tehát a munkanap során elhasznált mentális energiaraktárak újbóli helyreállítására.

Az otthon végzett távmunkára való áttérés során sokan elvesztették ezt az átmeneti időszakot a mindennapjaikból. A kutatópáros szerint ennek a köztes térnek a kiesése segít megmagyarázni, hogy sokan miért kezdték el hiányolni a korábban kevéssé kedvelt utazást. A mentális váltás lehetősége nélkül az emberek a munkahelyi és az otthoni szerepek elmosódását tapasztalták, ami komoly stresszhez és csökkent teljesítményhez vezethet mindkét területen. Az összemosódottság miatt nehezebbé vált mentálisan elszakadni a munkától, ez pedig a kiégés kockázatait rejti magában.

A páros által végzett kutatásban 80 egyetemi alkalmazott egyheti ingázását vizsgálták meg. A munkavállalók reggel és este kérdőíveket töltöttek ki, amelyekben az aznapi utazásuk jellemzőiről kérdezték őket, arról, hogy mennyire sikerült eltávolodniuk a munkájuktól, kikapcsolódni az utazás alatt, és hogy mennyire érezték magukat érzelmileg kimerültnek vagy feltöltöttnek a hazaérkezéskor. A kutatásban részt vevő munkavállalók többsége arról számolt be, hogy az ingázás köztes terét valóban arra használja, hogy mentálisan átváltson a munkahelyi szerepekből az otthoni szerepekbe, és hogy olvasással, zene- vagy podcasthallgatással elkezdje a munkanap követelményeiből való pszichés felépülést. Ez idő alatt családtagokat, barátokat is fel tudtak hívni, amire a munkahelyi és otthoni teendőik sokaságában sokszor nehéz volt időt szakítani. A tanulmány azt is megerősíti, hogy az ingázás napi eltérései előre jelzik a munka utáni regenerálódás lehetőségeit. Az átlagosnál hosszabb ideig tartó utazással töltött napokon az emberek magasabb szintű munkától való pszichés eltávolodásról számoltak be, és nyugodtabbak voltak a hazaút során. Azokon a napokon azonban, mikor az utazás a szokásosnál stresszesebb volt, kevésbé tudtak hatékonyan váltani a köztes térben, és kisebb mértékű relaxációról számoltak be.

Az eredmények azt sugallják, hogy az otthonról dolgozók számára is előnyös lehet, ha valamilyen saját „ingázási” formát alakítanak ki maguknak, hogy biztosítani tudják a teret a regenerálódás és az átmenet számára – ilyen lehet egy 15 perces séta a munkanap kezdetén vagy végén. Ha pedig nincs kedvünk munkavégzés után a forgalmi csúcsidőben autóba ülni vagy buszra szállni, vigasztaljon az, hogy végre lesz egy kis időnk meghallgatni kedvenc podcastünk új részét, pótolni egy régóta tolódó baráti telefonbeszélgetést, vagy csupán kedvenc zenénket hallgatva kicsit kikapcsolni.