Jelenlegi hely

A hit kulisszatitkai

True Blood - Inni és élni hagyni
Az önigazolás kényszere nagyon is valóságos pszichológiai képlet

Az emberben rettenetesen erős hajlam él az önigazolásra. Ha a tények nyilvánvaló összeütközésbe kerülnek egy olyan vélekedéssel, amely mellett korábban nyíltan kiálltunk, akkor kellemetlen lelki feszültség, szakkifejezéssel élve kognitív disszonancia keletkezik. Márpedig a disszonanciát fel kell oldani, hogy a kellemetlen érzés elmúljon! Azt gondolhatnánk, ennek az a legegyszerűbb módja, ha belátjuk, hogy amit korábban hittünk, óriási szamárság volt. Csakhogy ez igen fájdalmas lépés volna, hiszen a beismerés szükségszerűen megtépázná egy kicsit hiúságunkat, azt jelentené, hogy ítéletalkotásunk, világlátásunk nem mindig tökéletes. S ilyesmit már csak nem ismerhet el az ember!

Cikkek: 

Nemcsak alakváltó meselények, kitépett szívű hullák, természetfölötti képességekkel bíró emberek és érző lelkű vámpírok nyomasztóan izgalmas kavalkádja – a True Blood – Inni és élni hagyni –  jóval több ennél: lélektani hitelességgel villan fel benne a valóság néhány elgondolkodtató mozzanata is. Érdemes például odafigyelni arra, amit a hitről, pontosabban a hit tévútjairól mesél.

 

Hitnek álcázott önigazolás

Tara alkoholista anyja, Lettie Mae a történet ellentmondásos, szánandó alakja. Szeretne megszabadulni függőségétől, amelyet szerinte a benne lakozó démon okoz, ezért felkeres egy ördögűzőt. A vudu varázslónő, Miss Jeanette meg is szabadítja a démontól – legalábbis Lettie Mae meg van győződve erről, és gyógyultnak érzi magát. Csakhogy amikor Miss Jeanette-et brutálisan meggyilkolják, kiderül, hogy szélhámos volt, aki mindenféle trükkökkel becsapta és meglopta a benne hívőket. Ám hiába az egyértelmű lelepleződés, Lettie Mae nem hajlandó tudomásul venni, hogy akiben hitt, sarlatán volt, és továbbra is mágikus gyógyítónak tekinti a néhai Miss Jeanette-et.
Hitnek álcázott önigazolás

 

Nos, Tara anyjának ez a reakciója lélektanilag nagyon is hiteles, s akinek már volt a kezében Elliot Aronson és Carol Tavris Történtek hibák (de nem én tehetek róluk) című, rendkívül szórakoztató, kitűnő könyve, annak eszébe juthatnak az ott említett példák a világ végét megjósoló szekták híveiről. Sokan, sokféle konkrét időpontra megjósolták már a világ végét (természetesen ma is kering egy-két ilyen jövendölés), s amikor a megjelölt nap elmúlt, és a világ csak nem dőlt össze, a jóslatok hívei döbbenetes módon nem ismerték el tévedésüket. Nem látták be, hogy alaptalan volt, amiben hittek, s a világvégét hirdető önjelölt próféták kudarcot vallottak. Ellenkezőleg: az elszánt hívek meggyőződése megerősödött abban, hogy tökéletesen igaz volt, amit korábban vallottak, és fantáziadús magyarázatokat találtak arra, hogy miért maradt el mégis a világvége.

Mindez azért lehetséges, mert az emberben rettenetesen erős hajlam él az önigazolásra. Ha a tények nyilvánvaló összeütközésbe kerülnek egy olyan vélekedéssel, amely mellett korábban nyíltan kiálltunk, akkor kellemetlen lelki feszültség, szakkifejezéssel élve kognitív disszonancia keletkezik. Márpedig a disszonanciát fel kell oldani, hogy a kellemetlen érzés elmúljon! Azt gondolhatnánk, ennek az a legegyszerűbb módja, ha belátjuk, hogy amit korábban hittünk, óriási szamárság volt. Csakhogy ez igen fájdalmas lépés volna, hiszen a beismerés szükségszerűen megtépázná egy kicsit hiúságunkat, azt jelentené, hogy ítéletalkotásunk, világlátásunk nem mindig tökéletes. S ilyesmit már csak nem ismerhet el az ember! Sokkal simább ügy, ha kétségbe vonjuk, vagy egyáltalán figyelembe se vesszük az újonnan felmerült tényeket.

Lettie Mae már túlságosan elköteleződött a vudu ördögűző mellett ahhoz, hogy elismerje, a nő csaló volt. Nemcsak egyszerűen meg kellene tagadnia korábbi nézeteit, hanem még egy számára nagyon fontos dologról, a gyógyulásáról is meg kellene változtatnia a véleményét. Ha Miss Jeanette szélhámos volt, akkor nem űzhette ki a démont, vagyis Lettie Mae-nek azt kellene gondolnia önmagáról, hogy még mindig beteg. Ez pedig túl nagy ár; Tara anyjának a számára sokkal előnyösebb, ha kitart hite mellett és nem vesz tudomást semmiről, ami ennek ellentmond.

Érdemes megjegyezni, hogy noha a felszínen hitbeli kérdésről van szó, a mélyben nem spirituális megfontolások húzódnak meg, hanem az önigazolás kényszere. Ez pedig nagyon is valóságos pszichológiai képlet, mellyel gyakran találkozhatunk, s nemcsak vallási, hanem politikai vagy más jellegű vélekedésekkel kapcsolatban is. 

A közösség biztonsága

Látszólag hitbeli ügyről van szó akkor is, amikor Jason Stackhouse csatlakozik a vámpírellenes gyülekezethez. A filmbeli, karikaturisztikus vonásokkal megrajzolt kisegyház példája jól illusztrálja, valójában mi az, ami miatt sokan hívővé válnak. Mert az ok nemcsak a hit. Sőt sokszor elsősorban nem az! Az egyházaknak van ugyanis egy rendkívül nagy vonzerejük: a közösség.

Fajunk történetének legnagyobb részében, az őskorban, az emberek születésüktől halálukig egy kis, zárt közösség, a csoporttársadalom tagjaiként éltek. Ezeken a legfeljebb 100-150 fős csoportokon belül mindenkinek megvolt a maga helye, szerepe, és egységes volt a hiedelemvilág is. Az emberi faj rohamos létszámbeli gyarapodásával azután az elkülönült kis közösségek kora lejárt, a csoporttársadalmak összeolvadtak. A modern társadalmakban –  főleg a felvilágosodás kora óta – a főszerep már az egyéné, mindenkinek magának kell meghoznia az életét meghatározó döntéseket. Csakhogy lelki felépítésünkben még mindig ott vannak azok a vonások, amelyekkel a csoportban való létezéshez alkalmazkodtunk, s van, akit az önállóság, a csoporttól való elszakítottság elbizonytalanít.

Jason élete nincs rendben, sem a magánéletben, sem a társadalomban nem találja az útját. Éppen ártatlan gyanúsítottként ül a börtönben, amikor a kisegyház megtalálja őt, és valami olyat kínál neki, amire nagy szüksége van: életcélt, határozott világnézetet, konkrét teendőket, életprogramot. Az, hogy mindez vámpírellenes ideológiával és keresztény hittel kapcsolódik össze, szinte mellékes. A gyülekezethez való csatlakozás hitbeli kérdésnek, spirituális döntésnek tűnik, ám valójában nem az: Jason azért választja a belépést, mert így végre rátalálhat egy olyan közösségre, amely mintegy leveszi a válláról a gondolkodás, a döntés felelősségét, amikor számos gyakorlati vonatkozásban határozottan utat mutat neki.

Mivel nagyon sok ember számára maga a közösséghez való tartozás az igazi szükséglet, nem feltétlenül kell, hogy az egész vallási körítést kapjon. A célnak megfelelnek többek között a multilevel marketing szervezetek is, melyek szintén célt, valamiféle ideológiát és kidolgozott, gyakorlati programot adnak a hozzájuk belépőknek, akik időről időre szertartásszerű összejöveteleken vehetnek részt.

A True Blood hősei tehát a horror-fantáziavilág és a valódi élet csapdáiba egyaránt belesétálnak, s mi elgondolkodhatunk rajta, vajon melyik is a veszélyesebb.

A sorozat 2. évada december 4-től, szombatonként 23:00 órától csak az AXN műsorán.

 

 

Share

Ez is érdekelhet

A Nemzeti Filmintézet (NFI) összesen 90 irodalmi adaptáció, történelmi film, ifjúsági, rajz-, mese- és dokumentumfilm

Ha nem a VR uralkodik az alkalmazó felett, hanem fordított a helyzet, számos pozitív cél elérse érdekében használhatjuk a technikát...

Bár receptre írt zene nem létezik, Dobóczi Csaba, a Nagykőrösi Rehabilitációs Szakkórház és Rendelőintézet zeneterape

Bizonyos tévhitekkel ellentétben egy művészetterápiás folyamatnak nem feltétlenül célja az alkotó tudattalanjába férkőzni...

A Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeuma  a Kincsek a város alatt c. kiállításához kapcsolódóan irodalmi pályázatot hirdet.