A lányom nagyon zárkózott

Van egy 12 éves lányom, aki nagyon zárkózott. Az édesapjával 2,5 éves kora óta nem élünk együtt, élettársi viszonyban élek, akivel nem mondható jónak a kapcsolata. Sajnos ha kérdezek valamit tőle, előrenéz és nem szól semmit. Nem hajlandó sehova jönni velünk. Az édesapjával viszont megy! Nem tudom, mit tegyek, nagyon zavar, hogy nem válaszol és hogy nem jön velünk sehová! A jelenlegi kapcsolatomból született egy féltestvére, őt nagyon szereti...

Kedves Almafa!

Lánya viselkedése kapcsán felmerül több kérdés, ami segítene abban, hogy megértsük, miért is reagál így. Fontos lenne visszagondolni, hogy mióta van ez a reakciója: inkább az apa elvesztéséről, vagy inkább az élettárs megjelenéséről szól? Hogyan reagál kétszemélyes helyzetben, ha csak Ön, vagy csak az élettársa szól hozzá? Én mindenféleképpen azt javasolnám, hogy próbáljon meg vele kettesben időt tölteni, vele együtt programot szervezni, ha lehet, a kistesó nélkül. Így esélyesebb, hogy a szótlanság és merev tekintet helyett elmondja/elkiabálja, de mindenesetre kifejezi, hogy mi a probléma. Ám emellett fontos lehet bevonni egy pszichológust. Nagyon hosszú ideje van már ez a családi helyzet, így egyre kevésbé valószínű, hogy spontán megoldódna. Az biztos, hogy a család szétbomlása, a válás, az apa elvesztése feldolgozatlan, és ehhez még jöhetnek egyéb sérelmek, rossz élmények nevelőapja kapcsán. Az is érdekes lehet, hogy édesapja felé kifejez-e bármit. Lehet-e vele beszélni, hogy a gyerek érdekében, együttműködve kiderítsék, mi zavarhatja lányát? Vajon az édesapa mit képvisel a válásról, az új párról a gyerek felé? Ezek mind befolyásolják a kislányt, és ha van rá mód, hogy erről beszélgessen volt férjével, akkor ez segítheti a megértést.

Üdvözlettel

Standovár Sára