Tisztelt szakértő! Van egy 5 éves kislányom, aki furcsán viselkedik, ha valami olyant lát, amin felirat van. Pl. a minap nem akart enni egy olyan tányérból, aminek az alján írás volt, vagy volt eset, amikor elhúzodott tőlem, mert a pólóm ujján volt egy felírat. Ilyenkor szótlanul elhúzódik vagy sírva kéri, hogy cseréljem le a tányért, amiből eszik. Mitől lehet ez? Próbáltam megbeszélni vele, de nem tudja megmondani, csak hogy nem szereti az írásokat. Számomra érthetetlen. Válaszát előre is köszönöm.

Kedves Anyuka!

Óvodáskorban a gyerekek még a mágikus gondolkodás fázisában vannak, vagyis a későbbi, fogalmi gondolkodáson alapuló, racionális, logikus gondolkodásmód még csak korlátozottan áll rendelkezésükre. A világot még sokszor irracionális összefüggések mentén, a konkrét, kézzelfogható információkra támaszkodva értelmezik. Épp ezért félelmeik hátterében olykor egy-egy konkrét élmény áll, melynek ijesztő volta a túláltalánosítás révén generalizálódik, és átterjed az eredeti ingerhez esetleg csak lazán kapcsolódó dolgokra is.

Valami ilyesmit tudok elképzelni kislánya feliratoktól való félelmének hátterében is: a feliratok valami ijesztő élményhez kapcsolódhattak, melynek emléke feltehetően már a múlt ködébe veszett, hatása viszont hat a mában is.

Házi praktikaként volna egy ötletem, ami épp a gyermeki mágikus gondolkodás jellegzetességeire támaszkodik: egy rajztömbben mutassa meg kislányának, hogyan lehet a ceruzával írt feliratokat kiradírozni, majd meséljen arról, hogy a képzeletünk létrehozhat egy olyan varázs-radírt, ami minden valós feliratról leradírozza az ijesztő gondolatokat. Akár hordhat is a zsebében egy valós radírt, hogy éles helyzetben arról eszébe jusson a képzeletbeli „varázsradír”.

A gyermeki gondolkodás sajátosságaiból táplálkozó félelmek leküzdésére sokszor elégnek bizonyulnak az ilyen trükkök is. Ha azonban kislánya feliratoktól való félelme tartósnak bizonyul, igyekszik miatta elkerülni a „feliratos” helyzeteket, és ez hátráltatja a felszabadult mindennapokat, akkor mindenképpen érdemes gyerekpszichológus segítségét kérni!

Üdvözlettel – Kiss Kinga