2024-01

A Mindennapi Pszichológia magazin február 22-én megjelent lapszámának középpontjába a szenvedély örökké aktuális, mindannyiunkat érintő témáját állítottuk. Zákányi Lili a Körvonal rovaton belül Demetrovics Zsolt klinikai pszichológussal, addiktológussal, az MTA levelező tagjával készített interjút a digitalizáció hatásairól, az online téren túli viselkedési addikciókról és a szerhasználati függőségről, Tari Annamária cikke az okoseszközök korának dopaminélmény-hajszolását, a realitásfunkciók lazulását és a megváltozott párkapcsolati dinamikákat elemzi, Szondy Máté pedig ezúttal a mentális egészség szolgálatába állított mesterséges intelligenciáról ír.

Jó lenne, ha lehetne egy olyan biztonságos zóna, amit optimális szenvedélynek hívnak, ahol megéljük az ízeket, de mégis megvédjük magunkat és a környezetünket az érzelmek nagy amplitúdójától.

A tehetség a neurodiverzitás egyik, az átlagosnál jobban elfogadott formája, de jellemzően már csak akkor tekinti a társadalom értéknek, amikor teljesítményekben is megjelenik.

Nem túlzás azt állítani, hogy a pszichoaktív szerek fogyasztása a legkorábbi idők óta jellemző. Feltételezések szerint a lausseli Vénusz is alkoholos itallal oltja szomját ivókürtjéből azon a mészkőből faragott huszonötezer éves domborművön, ami a cro-magnoni ember korát idézi.

Manapság a válás igen általános és elfogadott, és bár a 90-es évek óta folyamatosan csökkenő tendenciát mutat, még így is, a házasságok 55–60%-a végződik a kapcsolat felbontásával, amelyet 75%-ban a nők kezdeményeznek.

Szülni háton fekve kell, tartja a nem létező mondás. Pedig ahogy a sült krumpli mellé is kérhetünk ketchupot, majonézt vagy mustárt, úgy kellene hogy megválaszthassuk mi, nők, hogyan szeretnénk vajúdni és szülni.

A munkafüggőséggel kapcsolatban számos képzet – nemegyszer tévhit – él az emberek fejében arról, hogy az milyen életmóddal, lelkivilággal, örömökkel és nehézségekkel jár.

Vallás, isten, hit. Vitathatatlanul sokunk számára fontos értékek, amelyekhez gyakran szenvedélyes viszony fűz minket. De eléggé fontosak-e ezek az értékek ahhoz, hogy odaadjuk értük az életünket, vagy elvegyük másokét?

A digitalizáció hatalmas sebességgel fejleszti és változtatja meg a mindennapjainkat. A gyerekek digitális eszközökkel körülvéve nőnek fel, a mesterséges intelligencia, a virtuális valóság, a programozási nyelv hatalmas lehetőség lehet a kezükben, ha tudatosan és a megfelelő mértékben használják. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) megbízásából nemrég készült kutatásból kiderült, hogy a 8 és 15 év közötti korosztály átlagosan napi 234 percet, vagyis a teljes nap hatodát tölti képernyő előtt és az online térben. A korlátozott mintán (80 fő) végzett kutatás eredményei óvatosan kezelendők, nem reprezentatívak, de azt mutatják, hogy a napi átlag négyórás telefonhasználat ma már hétköznapi jelenségnek számít.

Képzelje el a következő képet: egy négy-öt éves gyerek egy humanoid (ember jellegű) robottal játszik. Úgy tűnik, hogy figyelemmel követik egymást, és összehangolódnak. Milyen érzések jelentek meg önben? Aggodalom és elutasítás? („Ez embertelen, reméljük, hogy nem ez lesz a jövő.”) Vagy lelkes izgatottság? („Határtalan lehetőségek előtt állunk.”)

Bármennyire is ismert, a hétköznapokban a médiában is időközönként megjelenő probléma, amikor testközelbe ér, szinte minden szülő/család számára természetes módon ijesztővé válik. 

Problémáink legtöbbje személyközi kapcsolatainkból ered. Ha tudjuk is, hogy mi magunk mire vágyunk, azt nagyon gyakran nem is sejtjük, hogy a másik mire vágyik és mit akar tőlünk.

Az okoseszköz kínálta lehetőségek alattomosan válnak megszokássá. Az egyik ilyen az azonnali érzelmi szükségletkielégítés lehetősége, ami együtt jár azzal az érzelmi inkontinenciával, amely azt eredményezi, hogy az önkontroll, a késleltetés és az önfegyelem egy infantilisabb életkori szinten ragadhat.

Repülő kártyalapok, vágtázó lovak, rulettkeréken gördülő golyó, posztón bukdácsoló kocka, a félkarú rabló pörgő gyümölcsei – a látvány és a játék logikája nagyon különböző lehet, mégis érezzük, hogy a legtöbb szerencsejáték hasonló módon vonzza és ejti rabul az embert. 

A közösségimédia-felületek virtuális utcáit járva gyakran botlunk olyan emberekbe, akik felhatalmazva érzik magukat, hogy bántó megjegyzésekkel fejezzék ki véleményüket. 

Tudta, hogy Magyarországon évente több mint 500 000 elektív, azaz előre ütemezett műtétet hajtanak végre? Ez azt jelenti, hogy minden hazai lakos tág családjában vagy baráti körében megműtöttek valakit tervezett módon a tavalyi évben.