2012-05

Többkutyás háztartásokban elkerülhetetlen a versengés a kutyák között – ki tud kicsikarni több dédelgetést a gazdától, kié lehet a konyhapultról odadobott maradék, ki száll először be és ki az autóból, és így tovább. Ennek ellenére sok kutyatartó nem tudja megmondani, melyik kutyája a domináns, a nyílt összeütközések ritkák, a különböző helyzetekben pedig más-más eb jut nyerő pozícióba. Ha két kutya közül mégis következetesen az egyik fél tűnik dominánsnak s a másik alárendeltnek, akkor eltérő stratégiával működnek tanulási helyzetekben.

A barátok szerepe és jelentősége az életciklusokkal és a párfejlődés szakaszaival együtt változik. Nyilván más a barátok szerepe a párkeresés időszakában, az esküvő előtti előkészületekben, az első gyermek születése utáni hónapokban és a kezdő nyugdíjas években. Kezdjük az ismerkedéssel. 

Ha egy zsúfolt villamoson utazik, nem találna a tömegben két embert, akinek például a „dopamin-háztartása” egyforma lenne. Ez jó is, meg rossz is. A gyógyszerkutatás szempontjából kétségkívül rossz, hiszen a gyógyszert egy bizonyos hatás elérésére fejlesztették ki, ám az emberek nem egyformán reagálnak rá. Itt lép be ismét az egész embert néző orvos, s keresi meg az adott személy számára leghatékonyabb terápiát.

A kapcsolatból kilépett felek közötti valódi barátság kialakulásához azonban mindketten kellenek – vagyis közös szándék és megnyugvás a múltat illetően. Persze más a helyzet akkor, ha a „barátság” felszíne alatt indulatokat hordozó kíváncsiság rejlik – vagyis a „megnézem, mit csinál nélkülem” típusú érdeklődés, ami viszont nem teljesen tisztességes, hiszen keserűséget okozhat a másik félnek.

Fenn lehet-e egyáltalán tartani a barátságot, ha az egyik félből a másik főnöke lesz? Az ilyen helyzetekben keletkező problémák alapvető oka, hogy a barátság alapvetően egyenrangú partnerek viszonya, míg a főnök-beosztotti helyzet alá-fölérendeltséget alakít ki.