Szeretnék tanácsot kérni, hogyan közelítsem meg ezt a kényes problémát, hogy tudnék segíteni? Kedvesemmel 2 éve ismerjük egymást. Én több éve már elváltam, Kedvesem mostanában fogja lezárni véglegesen a házasságát. A válás nem a mi kapcsolatunk miatt történik. Ennek már előtte voltak következményei, ami miatt Kedvesem úgy döntött, hogy feleségétől szeretne elválni. Kettő felnőtt gyermeke van, 20 és 22 évesek. Az édesanyjuk egy éve elköltözött. A párom addig nem akar bemutatni a gyerekeinek, és nem szeretné, ha addig náluk is tudjunk találkozni, amíg a válási végzés nincs a kezében. Annyit tudnak a gyerekek, hogy az édesapjuknak van valakije, de egyáltalán nem akarnak erről tudomást venni, nem is szeretnék, ha én valaha is oda a lakásukba betenném a lábam. Úgy érzem, hogy Kedvesem nem nagyon beszéli meg a gyerekeivel az elképzeléseit az új kapcsolatával, nem beszélnek a változásokról, sem arról, hogy végleges a döntése. Én hogyan tudnék abban segíteni, hogy ha ismerkedésre kerül a sor a gyerekekkel, akkor el tudjanak fogadni és jó hangulatban teljen az az idő, amikor az édesapjukkal lennék náluk?

Kedves Ágnes!

Úgy gondolom, hogy egy felnőtt embernek joga van úgy dönteni, hogy egy válással végződő házasság után új párkapcsolatot alakítson ki. Ugyanakkor egy felelősségtudattal bíró szülő mérlegeli azt is, hogy az új társ miként befolyásolja a gyermekeivel való kapcsolatát.

A legnagyobb problémát éppen abban látom, hogy az Ön párja nem osztja meg érzéseit, gondolatait a gyermekeivel – ahogy ezt Ön is írja levelében. Gondoljon bele: ha két fiatal felnőttet az édesapjuk gyermekként kezel, miért várná el tőlük bárki is, hogy az adott helyzethez felnőttként viszonyuljanak? 

Megértem, hogy Ön ezen szeretne változtatni, vagy legalább segíteni abban, hogy a helyzet megváltozzon. A kezdő lépést mindenképpen a társának kell megtennie. Az első találkozást érdemes valamilyen köztes helyen (pl. étteremben) megejteni, ahol a szociális normák jelentős mértékben befolyásolják a viselkedést. 

Üdvözlettel:

Herceg Attila drs.