Az a problémám, hogy igen sikertelen az életem, amióta a "felnőtt életben" kényszerülök létezni. 3 éve hunyt el a számomra legkedvesebb ember, aki felnevelt. Azóta vagyok magamra utalva mind pénzügyileg, mind a háztartásban, mind pedig lelkileg... Mára teljesen össze vagyok omolva lelkileg, az idegbetegség határán állok (vagy már nemcsak a határán...), nagyon utálom az embereket. Úgy érzem, nincs talaj a talpam alatt. Fogalmam sincs, mit csináljak most, mit csináljak holnap... Közepesen súlyos beilleszkedési gondjaim vannak kiskori traumák és valószínűleg mentális betegségek miatt. A pénzem rohamosan fogy, elmegy iskolákra és egy bizonyos egészségügyi gondra. Van három összefüggő végzettségem és jogosítvány, ami ezekhez jó, ha van. Nem sikerült bennük elhelyezkednem, de legalább a vezetéstől is félek és nem bírok koncentrálni se rá. Jelenleg a 4. végzettségemet szerzem, ezt nagyon szeretem, de úgy néz ki, ez se piacképes. Utálok dolgozni, ugyanis én szeretek egyedül lenni, ezer hobbim van és jól el bírom foglalni magam. Rettegek bizonyos családtagjaimtól (egyikük elmebeteg), a pénztelenségtől, a munkanélküliségtől (hiszen nincs piacképes végzettségem, érettségis melókat végzek). Félek a jövőtől és teljesen elvesztettem a talajt.
Mindenki azzal szerel le, hogy ne szóljak egy szót se, amíg megvan a két karom és a két lábam, vagy ne nyafogjak, hanem tegyek magamért. Mit tehetnék, amikor épp rám tör egy "idegroham"? Hova fordulhatnék a fenti dolgokkal? Kinek panaszkodhatnám ki magam, kinek sírhatnék pár órán át? Mit tegyek? Hogyan döntsem el, vállaljam-e be az esti egyetemet?

Kedves Edo!

Úgy tűnik, jó nagy bajban van, ami nemcsak lelkileg, de gazdaságilag, társadalmilag is nehézzé teszi a megfelelő működését. A leírtak alapján a legnagyobb baj, hogy nem tudta túltenni magát a gyászán, és felnőtt életre kényszerül. Talán minden egyéb nehézsége innen származik. Jó végzettségeket szerzett, szeret és tud is tanulni, de nehezen alkalmazza a gyakorlatban a megszerzett tudást. Bánata, kapcsolatteremtési nehézségei miatt nem tud munkahelyen dolgozni. Mindenképpen szakember segítségére van szükség, hogy segítsen túllépni a fájdalmakon, és „megérkezni” a felnőtt életbe.

A MIPSZI oldalain is találhat segítséget. Ha anyagi nehézségei nem teszik lehetővé, hogy fizessen a terápiáért, akkor ingyenes terápiás segítséget kaphat a területileg illetékes a családsegítő és gyermekjóléti szolgálatban. Itt meghallgatják, segítenek a döntések végiggondolásában, anyagi helyzetének rendezésében. A családsegítő esetleg elhelyezkedési, munkavállalási gondjain is segíthet. Fordulhat terápiás segítségért a pszichiátriai gondozóhoz is. Amíg jobban nem lesz, valószínűleg érdemes lenne távmunkát keresnie. A családsegítőben ehhez is kaphat segítséget.

üdvözlettel

bárdos kata