Párommal már 8 éve élünk együtt, közös gyermekünk nincs, nem is tervezzük. 6 éve kiköltöztünk külföldre, és az első fél évben nem volt munkája - ez igencsak megviselte. Előtte is fogyasztott alkoholt, de akkoriban nagyon belelendült, ami azóta is tart szinte napi szinten, de az utóbbi időben nagyon elfajult. Mindent én intézek, a ház körül is mindent egyedül, ha a munkahelyén probléma van, nekem kell a főnökével beszélnem! Mindemellett ugyan tettlegesen nem bántalmaz, de pszichikailag kikészít, ittasan órákon keresztül tudja taglalni a hibáimat, mi mindent csinálok rosszul, és kritizálja a kinézetemet is. Egyszerűen már nem vonzódom hozzá, és reménykedem, mire hazaérek a munkából, addigra alszik. 5 évvel ezelőtt volt egy pánikrohama, azóta egyébként el is határozta, hogy ő pánikbeteg és ezért is iszik meg mert unatkozik, nem látja be, hogy alkoholista, pedig többször próbáltam vele tényleg türelmesen beszélni erről. Apukájának szintén voltak alkoholproblémái, sokszor  bántalmazta is anyukáját, ezért tudom, hogy engem soha nem fog bántani, de lelkileg már úgy kivagyok ettöl a helyzettől, hogy csak a szakítást látom megoldásnak, de ezt sem látom tökéletes megoldásnak, mert mikor józan, akkor ő a legjobb barátom, imádom, szeretem, a lelki társam! Tanácstalan vagyok...