36 éves vagyok, sajnos kipakoltak teljesen, melynek következtében már nem lehet gyermekem, és nőnek sem érzem magamat. A párom elhagyott, nem tudom, hogy egy későbbi kapcsolatban egy új társ  hogyan fog elfogadni, hogyan és mikor érdemes vele tudatni hogy nem lehet közös gyermekünk. A problémámat nincs kivel megbeszélnem. Szeretnék a műtét után minél előbb talpra állni, de most inkább depressziósnak érzem magamat. Ráadásul a változókor is fenyeget...
Válaszát előre is köszönöm.

Kedves Hölgyem!
Azt javaslom, hogy sürgősen keressen fel pszichoterapeuta vagy pszichológus szakembert, akivel közös munka során önbecsülését helyreállíthatja, elgyászolhatja veszteségeit, saját válaszokat találhat a számtalan kínzó "miért?"-re, elfogadhatja megváltozott test-, én- és jövőképét, újraalkothatja terveit, céljait, átértékelheti kapcsolatait. Minderre szüksége lesz a továbblépéshez!
Komoly műtét, amin átesett, testén és lelkén is hatalmas változások történtek. Továbbra is van arra lehetősége, hogy teljes és kiegyensúlyozott életet éljen, de ehhez elengedhetetlen, hogy felfedezze erőforrásait. Erre megtartó, bizalomteli kapcsolatban, közösségben van a legjobb esélye. Önsegítő, ill. tematikus önismereti csoportban való részvétele is pozitív változásokat hozhat. Ne temesse el magában a fájdalmas érzéseket - megdolgozva hozzájárulnak majd ahhoz, hogy még érettebben és gazdagabban folytassa az életét.

Üdvözlettel

Simon Sarolta