Hirdetés

Hol végtelen fájdalmat érzek, hol dühöt a szakítás miatt

Azért fordulok Önhöz, mert nem látok kiutat a problémáimból. Ahhoz, hogy tisztán lásson, fel kell vázolnom a múltamat is. 21 évesen mentem férjhez első páromhoz, részemről nagy szerelem volt, hamar teherbe estem, és hamar rá kellett jönnöm, hogy ez nem szerelem, és nem tudunk együtt élni. Különmentünk, megszületett első fiam, és elváltunk. Ő nem volt elkeseredve, hamar kerített mást. A kapcsolat ettől függetlenül sosem volt rossz köztünk a gyerek miatt. Egy tanyán laktam a szüleimmel, próbáltam társat találni, nem nagy sikerrel. Akkoriban még nem volt net, csak újsághirdetés, a jelentkezők többsége nem jött be. Letelt a gyes, és visszamentem dolgozni, vonattal jártam. A vonaton ismertem meg jelenlegi férjemet, nem nagyon a szerelemről szólt a dolog, részemről legalábbis. A biztonságot láttam benne inkább, a menekülést, a jobb életet. 17 év van köztünk. Ennek ellenére nem volt semmi gondom vele, eleinte működött minden, lett egy közös fiunk is. Persze tudtam, nem róla mintázták a romantikus férfi szobrát, de elvoltam. Nem telt el sok idő, és rohamosan csökkent az együttlétek száma és minősége is. Gyakran "félbehagytuk"a dolgokat, ezt sose lehetett megbeszélni vele, rögtön agresszív lett, inkább fel se hoztam. Egyre inkább épült egy láthatatlan fal köztünk.

Egy alkalommal a gépnél ültem és arra lettem figyelmes, egy üzenetem van, egy ismeretlen férfitól. Beszélgetni kezdtünk, holott azt se tudtam, ki ő, de még képet se láttam róla. Mindennap kedves üzenetek vártak, rájöttem, nekem ez nagyon hiányzik, és akkor tudatosult bennem, boldogtalan vagyok. Itt kezdődött a történet, összejöttem vele, másfél évig tartott, aztán szakítottam vele, kezdett durva lenni, követelőző. Ahogy szakítottam, összejöttem egy szomszédommal, régóta tetszett, és vele vigasztalódtam, persze ez csak az
én részemről volt szerelem, dehát nem is ígért sosem semmit. Nős volt, ahogy az előző is. Ez is kb. 2 évig tartott. A társkeresőn nézelődtem, és összeismerkedtem egy nős férfival, gondoltam, ez se lesz másabb, jó lesz, hogy felejtsek. Nem így történt, beleszerettem, ő is
szeretett engem, talán még szeret is. Ez a kapcsolat teljesen más volt, mint a többi. Minden szép volt, mindenben jól megértettük egymást, mindennap írtunk és beszéltünk. Nem itt lakik, ahol én, de nem zavarta, minden héten találkoztunk, volt, hogy többször is, sokszor 10 percre is eljött, csak hogy átöleljen, megcsókoljon, és nemcsak a szex miatt. "Életemnek" hívott mindig. A nap folyamán legalább 20-szor mondta el, hogy szeret. Aggódott, ha beteg voltam. Minden tökéletes volt. Sose veszekedtünk, mert ő olyan ember, hogy képtelenség vele veszekedni. Egy bajom volt csak, féltékeny voltam a feleségére. A bánat majd megölt, amikor csak eszembe jutott, hogy ott van vele. Nem tudtam mit tenni, el kellett fogadnom így, bármennyire is fájt. Két kislánya van, él-hal a gyerekeiért. Példás apa, játszik velük, eteti őket, stb.Többet tesz, mint maga az anyjuk. Elmondta, este alszik a felesége, ő ad vacsorát a gyerekeknek.

Mindig féltem, hogy elveszítem, és ez pár hete meg is történt. Valaki, egy névtelen telefonáló felhívta a párját, hogy a férje megcsalja, ekkor elvette a telefonját, és megtalálta az üzeneteket. Ezek után írt nekem, hogy vége van, a gyerekeit választja. Felejtsem el, ennyi volt. Még sose éreztem ehhez fogható fájdalmat, még a válásom után sem. Sokkot kaptam, éppen szabadságon voltam, egész nap zokogtam. A munkámra nem tudok azóta sem koncentrálni. Gyakran elkap a sírógörcs, szinte fáj a lelkem, a szívem. Hol végtelen fájdalmat érzek, hol dühöt. Mindent megpróbáltam, írtam a húgának is, könyörögtem, legalább hívjon fel. Semmi nem történt. Néha csak azt veszem észre, rosszul vagyok az emberek között, a külvilág megszünik létezni, és csak azt hallom, "szeretlek, életem". Azt elfelejtettem, a férjemmel már semmilyen testi kapcsolat nincs köztünk, külön szobában alszunk, gyakran veszekszünk, nem szeretem. Ha felvállalt volna ő, elváltam volna, így nem látom az alagút végét. 42 éves vagyok, szeretnék még boldog lenni, élni. Nem tudom, mit tegyek...


Kedves Borostyán!

Levele tele van olyan történetekkel, ahol párkapcsolati csalódás érte. Több ilyen kapcsolat után talált valakit, akivel ideálisnak tűnt az együttlét, de mindketten házasok voltak. Mindketten házasságban éltek, amikor társkeresőn próbáltak valami olyat találni, amit a házasságukban nem találtak meg. Bár végig tudták egymásról, hogy a háttérben van a házastárs, nem lépett a kapcsolat előrébb. Mégis, valami olyat kapott ettől a férfitól, amit senki mástól eddig semmilyen típusú kapcsolatban. Természetes, hogy ilyenkor a veszteség fájdalma uralja a mindennapokat, ezt sajnos nem lehet megspórolni. Ilyenkor gyászolunk, és a gyásznak teret kell adni, hogy le tudjuk zárni a kapcsolatot. Amikor ennek vége van, és elfogadjuk, ami történt, esetleg jó érzésekkel tudunk rá gondolni, akkor érdemes átgondolni, mi történt, és hogy lehet-e tanulságot levonni, ami segít abban, hogy boldogabban éljünk. Egy boldog kapcsolat megmutatja, hogy valójában mi tesz minket boldoggá, a fájdalmas kapcsolatok pedig rámutatnak akár a saját gyengeségeinkre. Önnek mindkettőben volt része. Kívánom, hogy egy Önhöz méltó kapcsolatban találja meg a boldogságot,

Üdvözlettel,

Kovács Réka

Hirdetés
Hirdetés