"Féltem, hogy bolondnak néznek"

Járok pszichológushoz már 4 éve - eleinte szorongásos, szociális fóbiával, az utóbbi 4-5 hónapban félelemérzet, pánikzavar is kialakult. Relatíve oktalanul jártam mindenféle kivizsgálásokra, attól tartva, hogy valami komoly bajom van, bár tüneteim is voltak, illetve 3 egymás utáni napon voltam SBO-n, ebből az első alkalommal bent tartottak viszonylag alacsony káliumszint (2.9 mmol) miatt, ezen kívül minden vizsgálat negatív lett. Ezeket mellékesen írtam csak le, a lényeg az egészben, hogy vannak dolgok, amiket nem mertem még elmondani senkinek sem, mivel féltem, hogy bolondnak néznek, így tartok tőle, hogy félrediagnosztizáltak - sorolom:
  - enyhén agreszív gondolatsorok (veszekedés egy családtaggal, ismerőssel),
  - zavart gondolkodás (elkezdek gondolkodni valamin, félbeszakítja egy másik gondolatsor),
  - mikor valakivel beszélek, sokszor mintha agyilag ott se lennék, de ha megkérdezné valaki, min gondolkoztam, nem tudnám megmondani,
  - mostanában (utóbbi 1 hónap) néha ijesztő memóriakieséseim voltak, teljesen meg voltam győződve közelmúlt dolgokról, és ijesztő csalódás ért.
Amiket már elmondtam a pszichológusnak:
  - ingadozó hangulat
  - motiváció hiánya
  - emberek között nem az adott helyzetekre, hanem saját magamra, viselkedésemre koncentrálok
  - nincsenek céljaim
  - negatív hozzáállás
  - állandó fáradtság
  - alvászavar
  - remegés
  - tarkó-, hát- és derékfájdalom
  - izomrángások.
Eddig szorongást, szociális fóbiát és pánikzavart diagnosztizáltak - ha most hozzáteszem a még nem említett tüneteket, akkor is helytálló a diagnózis?

Kedves Uram!

A kérdésem az, hogy egy négy éve tartó pszichoterápiás kapcsolatba miért nem fér bele, hogy őszintén elmondja, mit érez? Azt írja, nem akarta, hogy bolondnak nézzék. Bizonyára van arról tapasztalata, hogy a pszichológusa nem bolond-nem bolond dimenzióban diagnosztizál. Azonban, ha nem őszinte vele, az egyrészt a kezelést hátráltatja, a sikerét kockáztatja. Másrészt felmerül a kérdés, hogy mit jelent Önnek a bizalom.

Mit várna attól, ha megerősíteném vagy megcáfolnám azt a diagnózist, amit a kezelője kellő információ hiányában állított fel? Ha a terapeuta nincs tisztában azzal, hogy mi alapján diagnosztizál, akkor valóban előfordulhat téves diagnózis - az Ön hibájából.

Azt javaslom, hogy beszéljen őszintén a terapeutájával, és nyugodtan ossza meg vele a félelmeit, azt, hogy miért nem merte neki elmondani, mit él át a mindennapokban. Ez talán egy másik fontos “tünet”, ami segít a diagnózisban.

Üdvözlettel,

Kovács Réka