Kialakult egy kapcsolat a baratnőm férje és köztem. Rengeteget beszélgettünk (állandóan kontaktban voltunk), és hogy, hogynem egymásba szerettünk. Ezt így konkrétan egyikünk sem mondta ki a másiknak, de mindketten tudtuk a másikról. Már majdnem egy éve tartott ez a titkos viszony, amikor egyszer csak elkezdett kerülni és teljesen távolsagtartóan viselkedni. Rákerdeztem többször is, hogy ez mit jelent, de konkrét választ sosem adott. Aztán nagy veszekedés után, ahol elmondta, hogy lelkiismeret-furdalása van, hogy megcsalja a feleségét, és ez a kapcsolat nem megy semmire, véget vetettünk a viszonynak. Ahogy csak lehetett, kerültem őt, közben meg belülről majd meghaltam a fájdalomtól. Találkozásaink alkalmával észre sem vette a jelenlétemet, épphogy megtűrt. Néha újra közel kerültünk egymáshoz, de aztán újra ellökött magától. Nehéz ezt a nem találkozást megvalósítani, mert egy baráti körünk van. Nemrég újra felbukkant és elmondta, hogy nem tud elfelejteni. Mire újra közel kerültünk egymáshoz, újra fogta magát és ellökött (mert ő házas és nem akarja ezt nekem és ez így nem helyes). Nem tudok egyszerűen lépést tartani ezzel a bipoláris élettel. Egyik nap elmondja, hogy mennyire szenvedett nélkülem és hogy nem tud elfelejteni, bármennyire akar, és rá két napra meg mintha nem is léteznék. Senkinek nem beszéltem erről a kapcsolatról, de érzem, hogy már nem bírom ezt magamban tartani, segítségre van szükségem, hogy hogy zárjam ki az életemből, mert én már többet nem akarok semmit, olyan szintem megbántott, hogy látni sem bírom. A problémám az, hogy a baráti körömbe tartozik, találkozások, programok szervezése alkalmával mindig együtt lennénk. Mit tegyek?

Kedves Andrea!

Kérem, ne vegye zokon az őszinteségemet, de szerintem az már előrelépés lenne, ha valóban látni sem akarná a férfit... egyelőre inkább úgy tűnik számomra, hogy még mindig nagy értéket képvisel az az illúzió, vágyálom, amit e köré a titkos, plátói szerelmi viszony köré szőhetett, szőhettek. Ennek vonzását pedig csak megerősítette a dupla csavarként belevitt "se veled, se nélküled" szakasz. Igen erős játszma ez, nem csoda, hogy ennyire a hatalmába kerítette Önt... vagy hogy is van ez?

Ha tényleg tovább szeretne lépni, először is érdemes lenne a figyelmét másra irányítania: azokra a viszonyaira, amelyek szintén érintettek ebben a helyzetben. Legfőképpen a házasságára, és a "barátnőjével" való kapcsolatára. Mi az, amit megkapott, vagy megkapni vágyott (vélt, remélt) ebben a szeretői viszonyban - és ami a házasságából, életéből hiányzik, de ezek szerint mégis szüksége van rá? Milyennek látta (látja) a vágyott, elérhetetlen férfit - mik az értékei, mit remélt tőle megkapni, neki adni? Milyen jövőképet festett Ön elé a vele való kapcsolat? Mi elől jelenthetett volna menekülőutat? Hogyan alakult ki az a távolság Ön és a férje között, amelybe a harmadik beléphetett?

...Ilyen, és ehhez hasonló húsbavágó kérdéseket lenne érdemes most feltennie magának, és elkezdeni megválaszolni ahhoz, hogy valóban túljuthasson a válságon. Mert az a valószínűbb, hogy az eseményeknek valójában Önhöz van köze, és nem a vágyott férfi valós személyéről szól. (Persze ez is kiderülhet, de ahhoz ki kell deríteni...) Ehhez érdemes lehet lelki segítő szakember (terapeuta, tanácsadó pszichológus) segítségét kérni, akinek megértő, elfogadó támogatását erőforrásként használhatja ezen a rögös úton. Amennyiben a házassága megmentése is cél, emellett/a későbbiekben párterápia keretében is érdemes feldolgozni a válságot.

Ha az érdemi belső munka kezdetét veszi, a volt szeretővel való találkozás elkerülésének megszervezése egyrészt fontosságát veszti, másrészt egyre könnyebb feladatnak bizonyul majd.

Üdvözlettel

Benczné Simon Sarolta