Két éve, hogy a bátyám hirtelen autóbalesetben elhunyt. Hátrahagyott egy most kilencéves kisfiút. Én vagyok a keresztmama. Születésnapja lesz. Arra gondoltam, mivel most új lehetőség van nálunk, küldeni neki egy édesség-boxot. Mintegy az apukája nevében, hogy tudja, vele van. Amúgy minden évben köszöntjük egymást a családdal. Csak hát a bátyám már hiányzik közülünk. Nem tudom, úgy eszembe jutott, de nem szeretnék újabb traumát okozni a keresztfiamnak. Ezért kérdezem. Maguk szerint beteg egy ötlet?

Kedves Zsóka!

Még ha kedves ötletnek is tűnik, mindenképpen lebeszélném arról, hogy az elhunyt testvére nevében ajándékot adjon a kisfiúnak. Úgy érzem, talán Önnek is nehéz a testvére halálát elfogadni, ami érthető, hiszen egy életerős felnőtt halála, főleg, ha szülőként is helyt kellett állnia, különösen fájdalmas. Mégis, annak az útnak a végén, ami a gyászfolyamat lezárultával következik el, ennek a fájdalomnak az elfogadása kell, hogy jöjjön. Ebbe nem fér bele, hogy úgy csinálunk, mintha velünk lenne, nem terítünk meg neki az asztalnál, nem ajándékozunk a nevében, stb. A helyzetnek az is fontos eleme, hogy a gyerekek még másképp gondolnak a halálra, sok időbe telik, mire egy végleges állapotként tekintenek rá. Két év után azt az illúziót kelteni, hogy az édesapád Veled van, gondol Rád, megzavarhatja a fiúban zajló gyászmunkát. Némely búcsú igen fájdalmas, de a cél mégiscsak az, hogy a szeretett személy nélkül tudjuk folytatni  a mindennapokat. Ha ez nem megy, két év után már érdemes lehet szakembert felkeresni.

Ha meg szeretné a keresztfiát lepni, vigye el egy közös programra, töltsenek együtt időt. Higgye el, sokkal többet ér, mint egy nagy adag édesség.

Üdvözlettel,

Kovács Réka