Nem is tudom hogyan kezdjem... megpróbálok onnan indulni, ahonnan bennem is elindult a felismerés: lehet, hogy valami gond van velem (ebből a szempontból)? Szeretném tudni, hogy ez "egészséges-e", vagy dolgoznom kéne rajta...?
Huszonnyolc éves vagyok, fel sem merült bennem, hogy gond lehet... egészen addig, míg a kezembe került egy szexuális felvilágosító könyv, amelyben a kapcsolatok/párkapcsolat, szexualitás téma fejlődési lépcsőfokait taglalják (elsősorban a tinik szempontjából). Szakmailag számomra elfogadható, érthető, bizalomgerjesztő stílusban, állásfoglalás-mentesen, mindennek a "jó, és rossz" oldalát is tárgyalva. Néhány pontban emlitették a gátlásosságot, a szexundort, a szűzesség tartogatását, a kapcsolati nehézségeket stb. Illetve azt, hogy a másikkal és önmagunkkal való ismerkedés egy játékos kísérlet, mely gyakorlást igényel, és ha valakinek nem volt része ezek megtapasztalásában... nem fejlődnek ki mind a kapcsolódáshoz, mind a párkapcsolathoz, mind a szexualitáshoz való viszonyulásai. Lényegében, elakad.
Itt jött el a pont, ahol eldobtam a könyvet és azt kérdeztem magamtól: mi történt velem? Ez igaz? Baj van? Vagy nincs baj? Segítség! Felismertem, hogy nekem nincsenek barátaim, nincsenek szüleim (akikkel jólenne a viszonyom), nem volt még párkapcsolatom, eddig nem volt jelen másik partnerrel a szexualitás semmilyen módon azéletemben. Teljesen szűz vagyok! Látszólag jól kommunikálok, de a lelkem/ testem legmélyén el vagyok szigetelődve másoktól... nem merek közeledni és hozzám sem tud közeledni senki. Látszólagos nyitotság van bennem, de idővel a másik ember a páncélomba ütközik...

Kedves 28 éves lány!

Úgy tűnik, valamiért az Ön életében most érkezett el az a pont, amikor rádöbbent, hogy ideje ezzel a kérdéskörrel foglalkoznia. Nyilván ezt sok minden előkészítette eddigi élete során, de a felismerés most tudott ilyen erősen hatni, most "állt össze a kép", hogy valamit tennie kell önmagáért. Láthatóan sok érzést megmozgat, sok fájdalmas pontot is érint ez a téma Önben - én csak bátorítani tudom, hogy haladjon tovább a megkezdett úton! Igen, lehet munkának is nevezni (önismereti, terápiás), és érdemes lehet majd szakember segítségét is kérni, ha olyan állomáshoz érkezik, ahol úgy érzi, hogy egyedül nem képes továbbjutni. Nagyon fontos, hogy a feltett kérdéseire önmaga megtalálja a hiteles, igaznak érzett, saját, személyre szóló válaszát. Ehhez ugyanakkor jó kezdés lehet, ha keres valakit, akinek ad esélyt, hogy ne rekessze ki, akit közelebb tud engedni magához - akinek a támogatásával elkezdheti megfejteni a rejtvényét. Sokkal-sokkal messzebre fog (lenne jó) jutnia annál, mint hogy ez "baj", vagy "egészséges"-e...

További bátor, értékes felismeréseket és boldogságot hozó kalandozást kívánok!

Benczné Simon Sarolta