2023-02

Érdekes kérdés, hogy a gyermekkorunkban kialakult kötődés vajon mennyire marad fenn felnőttkorunkra. Vajon ezek a korai élményeink olyan elementáris erővel bírnak, hogy később megjelennek a jeleik párkapcsolatainkban, saját szülői viselkedésünkben, sőt mi több, transzgenerációs módon utódainkban is?

Egyes érzelmeket, bármennyire emberiek is, nehéz szeretni vagy akár csak elfogadni. Nem pusztán azért, mert rémes őket megélni: hiszen a haragot, a gyászt, a bűntudatot valahogy mégiscsak képesek vagyunk elfogadni mint az emberi élet viszontagságainak fájdalmas, de természetes velejáróit. Mi több: valami furcsa okból talán még azt is gondoljuk, szegényebb lenne az életünk nélkülük. A féltékenység viszont – hasonlóan az irigységhez – olyasvalami, amitől sokunk legszívesebben örökre megszabadulna. 

Szükség törvényt bont – szoktuk mondani, amikor valaki olyan döntés meghozatalára kényszerül, melyet inkább elkerülne. Hasonlóképpen gondolhatta ezt Egas Moniz, aki a lobotómiai módszer alapjainak kidolgozásával biztosított hírnevet magának, illetve Walter J. Freeman, aki a módszer továbbfejlesztésével és fáradhatatlan népszerűsítésével tette ugyanezt. De miről is szól pontosan ez az ellentmondásos és sokak által kritizált eljárás?

A megsebzett segítő fogalmát Carl Gustav Jung kezdte el használni a pszichoterápiában. Jelentése pedig, hogy az egyébként eredetileg görög mitológiai alak azért kezd el másokon segíteni, mert ő maga is megsebződött egy korábbi életesemény során. 

Mennyire vagyunk képesek a heti munka után pihenni, kikapcsolódni, letenni a lantot?

A BDSM (magyarul „kötözés-fegyelmezés, dominancia-alávetettség és szadizmus-mazochizmus”)-szcéna tagjainak megítélése rohamosan változik, ám kultúránként jelentős eltérés figyelhető meg ezzel kapcsolatban.

Visszataszító, de néha mindenki vágyik rá. Az erkölcs elítéli a bosszúállást, a Bibliában mégis írva van: „lábat lábért, égetést égetésért, sebet sebért”. Miért lappang ott mindannyiunkban a bosszúvágy, és miért hajlamosabbak rá egyesek, hogy elégtételt vegyenek sérelmeikért?

A dependencia jelensége egyrészt a biztonságot jelentő szülőhöz való közelséget jelenti kora gyermekkorban a gyermek számára, másrészt, ha az addiktológia vonatkozásában nézzük, fizikai függőséget jelent, ami a szenvedélyszer és az egyén patológiás összefonódását jelzi.

A szerelem különös és csodás érzés, a művészettől a biokémiáig sokféle oldalról leírt és elemzett jelenség. A társas kapcsolatok fejlődésének lépéseit tekintve egyre több tapasztalattal rendelkezünk. A felnőttkori társas kapcsolati problémáknál gyakran érdemes is ezekre visszatekinteni.

Mit látunk, amikor a tükör elé állunk? Egy arcot, egy alakot, egy testet, aminek szépségei, hibái, kiterjedései vannak. Súlya, amit lemérhetünk, méretei, amiket centivel ellenőrizhetünk, mintha a számok mindenre választ adnának – jóra, rosszra, magányra, együttlétre, párkapcsolati sikerre, sikertelenségre. Vonzó vagyok? Vajon kinek kellek így? Milyen szerepet játszik szexuális életünkben a testtömeg? Vagy inkább az önelfogadásról, önértékelésről szóló belső harc mutatója, amihez épp ezt a harcmezőt találtuk?  Bizonytalankodva kergetjük a tökéletességet, miközben a tökéletesség hűvös távolsága igazából ijesztő. Ahogy Aronson kutatásai igazolták: azt szeretik legjobban, aki igen, szép és jó, de azért vannak hibái is. A mosoly, a mások felé nyitás szimpatikussá tesz, de mosolyogni és érdeklődni az tud szívből, aki elfogadta magát.

Vajon mennyiben különbözik egy író szerelmi élete egy átlagemberétől? Szenvedélyesebben éli meg egy költő az érzelmeit, mint más, vagy csak azért gondoljuk, mert verseiben ezt mindenki számára szavakba is önti? Milyen szülői minta sodorja sokszor amorális kapcsolatokba az ismert szerzőket, és megtudhatunk-e erről valamit a naplóikból vagy utólagos elemzésekből?

A gondolkodás képessége csodálatos, de veszélyeket is rejt magában. Hajlamosak vagyunk elhinni azt, amit az elménk mond: azt gondolni például, hogy elszúrtam valamit, hogy rossz szakember vagy rossz szülő vagyok, vagy akár azt, hogy halálos betegségben szenvedek.

A digitális forradalom, amely eltörli a határokat, és felborítja az online és offline kommunikáció szabályait, különböző szinteken befolyásolja intim kapcsolataink dinamikáját. Napjainkra a technológia valójában mindannyiunk életében állandóvá vált, s mintegy elektronikus harmadik félként ékelődik be az emberek kapcsolataiba, úgy, hogy képes akár meghatározni azok minőségét, irányítani fejlődésüket és menetüket.

Napjainkban egyre többet olvashatunk a kötődésről és annak zavarairól, kutatjuk a biztonságos kapcsolódás titkát. Ugyanakkor a születés utáni legkorábbi időszakról kevesebb szó esik, pedig ez az, ami igazán jelentős a kötődés kialakulására nézve.

Az asszertív jogok listájának egyik passzusa szerint: „Jogod van ahhoz, hogy nemet mondjál anélkül, hogy bűntudatot éreznél.” Olyan jó ezt olvasni. Szemünk megpihen, lelkünk felpezsdül a szavak láttán: igen, erre vágynánk. A feltételes mód azonban már sejteti velünk, mit fogunk mondani magunkban pár másodperccel később: DE!