2019-03

Az utóbbi évtizedekben szinte közhellyé vált az az állítás, miszerint a pénz önmagában véve nem motivál – valami másra, bizonyos lelki tényezőkre is szükség van. Vajon valójában mi az a pszichológiai faktor, melynek motivációs ereje még a pénznél is nagyobb? 

Jó néhány éve a trollok említése főként a skandináv mitológia és szépirodalom rajongóit, esetleg a fantasy-könyvek kedvelőit hozta volna lázba.  Manapság azonban – sőt, már évek óta – a trollok közöttünk élnek.

Kisgyermekkorban – egészséges állapot esetén is – gyakran találkozunk a biztonságra való törekvés, az alkalmazkodás elősegítése érdekében bizonyos kényszertünet-jellegű szokásokkal (esti búcsúzási rituálék, túlzott ragaszkodás bizonyos tárgyakhoz).

Miért van szükség szolidaritásra és mit értünk e kifejezésen?

A mai párkapcsolatokban gyakori, hogy az érzelmek közlése nem hagyományos tempóban és módon történik meg, mert a „régi” egyenletes érzelmi folyamat különböző típusú kapcsolati szakaszokra/változatokra oszlott. Ezen változások századunkban a húszas és harmincas korosztályban egyaránt előfordulnak, és miközben a nők, a lányok fantáziája és érzelmi elvárásai mást diktálnának, mégis belemennek egy olyan bizonytalan kapcsolat fenntartásába, amiben nincs sem bizalom, sem biztonság.

Kognitív kutatások feltárták, hogy nem az események, történések határozzák meg a személy érzelmi reakcióját, hanem az eseményeknek tulajdonított jelentés. 

Sokszor érezzük azt, hogy vitapartnerünkkel valójában nem is ugyanarról vitatkozunk. Ha pedig ezt nem sikerül tisztáznunk, alighanem sosem jutunk közös nevezőre. 

A feltételezések szerint a gyerekek a felnőtteknél hajlamosabbak arra, hogy hamis emlékekről számoljanak be. Mennyire megbízhatóak tehát például egy tanúvallomásnál? Vajon képesek-e torzításmentesen mesélni egy eseményről? És mennyire befolyásolhatók a kérdező által? A válaszok persze jelentősen függnek egyéni és életkori különbségektől.

„A modern európai gondolkodás azzal kezdődött, hogy II. József, a kalapos király felismerte, hogy egy államban nem a pap, a jogász vagy a hadvezér a fontos. Egy fenét! A mérnök. Aki nemzetközi kapcsolatokat teremt a tervezett úthálózattal, aki infrastruktúrát épít, és olyan tereket hoz létre, amelyben jól érzik magukat az emberek. Mert hogy ez a feladatunk: pszichikai jóllétet generálni az anyaggal.”