2010-05

A tudományos diskurzusokban az alvást sokan az energiatakarékosság egy módjának tekintették – ez a magyarázat evolúcióbiológiai szempontból is kézenfekvőnek tűnik. Csakhogy az alváskutatók utánaszámoltak: az ember 8 órányi alvással annyi energiát spórol, mint ahány kalóriát egy alma tartalmaz. Ennyi idő elpazarlására tehát nem lehet kielégítő magyarázat az energia-megtakarítás.

A csoporthoz való tartozás igénye az emberi lélek mélyén gyökeredzik. Kapcsolataink kezelésére sokáig nem létezett jobb módszer a notesznél, majd a mobiltelefon memóriájánál. Tíz évvel ezelőttig az érettségi találkozók olyan szociális cirkusznak számítottak, ahol az ember egyik ámulatból a másikba esett: „Tényleg elvette feleségül?”, „Hová, Lichtensteinbe?”, „Hű, és mikor szabadul?” – záporoztak a kérdések a boldogságtól sugárzó beavatottak felé. Manapság azonban egy ötéves találkozón az emberek csak sokat sejtetően bólogatnak: „Tudom, lájkoltam is már a képeit a fészen”.

A mesék és a mítoszok a világ minden táján gyógyító történetként szolgáltak a léleknek, a gyermekkor élményvilágában gyökerező tudattalan személyiségrészeket megszólítva járultak hozzá a lélek ápolásához. Ezek a szimbolikus történetek a tudatos tapasztalaton kívüli mélyebb rétegeket mozgatják meg, ott „hatnak”, ahol a lélektartalmak a színekkel, illatokkal, mozdulatokkal, hangokkal és fényekkel egybeforrnak. A régi kultúrák mesemondói a falu „lélekgondozói” voltak...

A tipikus jelenet a következő: a(z általában női) vásárlásfüggő személy szorong valami miatt – például kövérnek érzi, vagy egy párkapcsolati konfliktus miatt marcangolja magát. Feszültsége egyre fokozódik, ami mind jobban erősödő sóvárgással párosul. Sóvárog a vásárlás után, azon tevékenység után, amelyről azt gondolja – és korábban meg is tapasztalta –, hogy átmeneti gyógyírt jelent negatív érzéseire. Sőt, akár pozitív visszajelzéseket is kaphat. A boltokban az eladók kedvesen kínálgatják portékáikat, törődnek a vevővel, bókolnak neki, elhitetik vele, hogy minden jól áll neki.