Jelenlegi hely

Betegség mint szimbólum?

Érzelmek és betegségek
Ha nem lennének negatív érzelmeink, valóban egészségesebbek lennénk?

A szomatikus (testi) betegedésekkel kapcsolatban a köztudatban sokszor szélsőséges, általában „egyfaktoros” megközelítések élnek: vagy mindent valamilyen patológiás testi folyamatra (biomedikális modell), vagy mindent pszichológiai folyamatokra (pszichológiai modell) vezetnek vissza. A köztudatban a pszichológiai folyamatok szerepére vonatkozóan ráadásul sokszor egymással gyökeresen ellentétes elképzelések is felfedezhetők. Egyes elképzelések szerint a negatív érzelmek – például a harag, a szorongás, a szomorúság – túlzott jelenléte vezethet különböző testi akár daganatos – megbetegedések kialakulásához. Más megközelítések éppen ennek az ellenkezőjét hirdetik, azaz a negatív érzelmek tagadását vagy tudattalanba szorítását (vagyis elfojtását) hangsúlyozzák.

 

 

A leegyszerűsítő pszichológiai magyarázatok közös pontja általában az az elképzelés, hogy a betegségeknek szimbolikus jelentésük lehet. A hátfájás abból alakul ki, hogy „valami ránk nehezedik és ezt a nyomást nem bírjuk tovább”, a gyomorfekély pedig abból, hogy „valamit nem tudunk pszichés szinten megemészteni”, vagy a trombózis egy (érzelmi/pszichés) elakadást szimbolizál, és folytathatnánk.

Negatív érzelmi állapotok és betegségek

A pszichológiai folyamatokat tekintve sok bizonyíték utal arra, hogy a negatív érzelmi állapotok és a testi megbetegedések között kapcsolat van. De az már hibás feltételezés, hogy a negatív érzelmek (vagy épp ezeknek a tagadása, elfojtása) önmagukban betegségekhez vezetnek. Az ilyen érzelmi és hangulati állapotok nemcsak a pszichiátriai zavarok – pl. depresszió, szorongásos zavarok, kényszerbetegség – fémjelzői, hanem különböző szomatikus (testi) betegségek kísérőjelenségei is. Két különböző zavar együttes előfordulását (azaz komorbiditását) vizsgáló kutatások szerint különböző testi betegségekben – például krónikus fájdalommal járó megbetegedésekben, daganatos betegségekben, allergiában, gyomor- és bélrendszeri megbetegedésekben, cukorbetegségben, asztmában, lisztérzékenységben – fokozott a pszichés zavarok előfordulása. De az összefüggés fordítva is igaz: a hangulati és szorongásos zavarokkal küzdő személyek között gyakoribbak a szomatikus betegségek...

Száműzzük-e negatív érzelmeinket?

Több kérdés merülhet fel bennünk: Tényleg száműzendőek a negatív érzelmek? Ha nem lennének negatív érzelmeink, valóban egészségesebbek lennénk? Mennyiben járulnak hozzá a negatív érzelmek a testi betegségek kialakulásához? Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a negatív érzelmek – szomorúság, féltékenység, harag, szégyen, bűntudat – rosszak, ezeket el kell kerülni, mert csak szenvedést okoznak. De elgondolkodtunk-e már azon, hogy mikor keletkeznek? Az érzelemkutatók nagyrészt egyetértenek abban, hogy az érzelmek olyan helyzetekben alakulnak ki, amelyek számunkra jelentést hordoznak. Ez a jelentés egyrészt származhat az evolúció során megszerzett tudásunkból – például a mélység veszélyes, vagyis a szakadék szélén állva (általában) félelmet érzünk. Másrészt érzelem akkor keletkezik, ha egy eseményt a céljaink szempontjából fontosnak, relevánsnak ítélünk meg. Ebből következik, hogy ugyanaz a helyzet más-más érzelemhez vezethet, ha a célokat is figyelembe vesszük...

Általában nem szeretjük a negatív érzelmeket: nem szeretünk félni, rossznak érezzük a bűntudatot, szégyent, és még sorolhatnánk. Ugyanakkor számos megközelítés szerint az érzelmeknek nagyon fontos funkciói vannak: egyrészt felkészítik a szervezetet a cselekvésre. Például fenyegetés (és így félelem) esetén a menekülésre vagy a harcra. Másrészt a viselkedés szabályozásában is fontos szerepet töltenek be, például a bűntudat jóvátételre sarkall bennünket.  Továbbá az érzelmek kifejezése – azaz kimutatása – fontos szerepet tölt be a másokkal való kommunikációban. Például ha szomorúak vagyunk, ez segítségnyújtásra, támogatásra ösztönözheti a többieket. Bizonyos dolgokkal kapcsolatban el tudjuk képzelni, hogy milyen érzelmet keltene, ha megtörténne – s ez szintén befolyásolja a viselkedésünket. Mindezek alapján levonhatjuk a következtetést, hogy az érzelmek – még a negatív érzelmek is – fontos és adaptív szerepet játszanak az egyén (és csoportja) életében.

A (negatív) érzelmek szabad – szociálisan elfogadható – kifejezése és megnevezése, úgy tűnik, több „útvonalon” keresztül is kifejtheti jótékony hatását. Egyrészt néhány kutatás azt mutatja, hogy ha képesek vagyunk megnevezni az adott (negatív) érzelmet („Most nagyon dühös vagyok Rád”’, „Rendkívül csalódottnak éreztem magam”), az csökkenti az adott érzelem szubjektív intenzitását. Ezzel összhangban néhány agyműködést vizsgáló kutatás arra is rámutatott, hogy önmagában az érzelmek megnevezése csökkenti az amygdala, az egyik érzelmi központ aktivitását. Az érzelmek megnevezése továbbá segítheti a helyzet vagy akár saját reakciónk megértését, és segíthet a céljainkra vagy az éppen felbukkanó korlátokra irányítani a figyelmet. Hosszú távon az őszinte érzelemkifejezés – amennyiben a partner is fogadóképes rá – valójában erősíti a szociális kapcsolatokat...

Rossz úton járunk, ha a negatív érzelmeket kiáltjuk ki minden rossz okozójának – mindennapi életünk, terveink és viselkedésünk alakulásában megvan a helyük. Akkor van baj, ha elkezdjük ezeket az érzelmi élményeket rossznak címkézni, s mindenáron meg akarunk szabadulni tőlük. Ilyenkor ugyanis az érzelem megszüntetésére koncentráljuk az erőnket, nem pedig az érzelmet kiváltó helyzet kezelésére, megértésére összpontosítjuk az energiáinkat...

 A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 3. számában olvasható

 

 

A Mindennapi Pszichológia
2017 október–novemberi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2017. október–november

  • Nem szeretek dönteni... – Az elbizonytalanodás lélektana

    Mindennapjainkat apróbb-nagyobb döntések szövik át. Lehet, hogy többségüket nem is éljük át igazán, mert nem töltünk órákat egy hűtőpult felett a gyümölcsjoghurtokat válogatva. Arról viszont többen beszámolhatnának, hogy egy cipő vásárlásakor valóságos beszerzőkörutakat bonyolítanak… Akkor mit mondhatnánk azokról az érzelmi döntésekről, amiket a magánéletünkben, a családi életben, vagy a munkánkkal kapcsolatban kell meghoznunk?

  • Valóban tudni akarom? Test-bizonytalanság-érzet

    Egészségünkkel kapcsolatban számos szituációban átélhetjük a bizonytalanságot: meg akarunk-e bizonyosodni egy lelet eredményéről? Akarjuk-e hallani a diagnózist? Vajon mindig egyértelmű számunkra, hogy egy kezelés jót tesz-e, vagy éppen árt nekünk? A legtöbb embernél a bizonytalanság általában nyugtalansággal jár, ugyanis a megkérdőjelezett dolog értelmezése, igazsága, valósága felfüggesztett állapotban van: amit kétségbe vonunk, „törvényen kívülivé” válik és nehezen kezelhető számunkra

  • Függni a függetlenségtől

    A kapcsolatfüggő mindig szeretni fogja a másikat, bármit is tesz vele – a függetlenségfüggő vagy énfüggő azonban egy idő után nem fogja szeretni a másikat, bármit is tesz érte… Miért ne lehetne a szabadon, szeretetből, valós életcélból választott kapcsolat voltaképpen a komoly belső függetlenség és erő jele? S nem lehet-e, hogy életcéljaink tisztázatlansága mögött, egónk átmeneti hullámainak kiszolgáltatva nagyon is függők vagyunk – csak épp nem a másiktól, hanem önmagunktól?

  • Az elég jó örökbefogadó szülő

    Amikor valaki szülővé válik, számtalan kapaszkodót kap, hogyan is lehet belőle elég jó szülő. Elég jó, hisz Bettelheim írásai óta tudjuk, hogy nem kell a tökéletességre törekednünk… Bár a legtöbb tanácsadói forrás a szülők saját, belső ösztönös megoldásmódjait helyezi előtérbe, egy gyermekét váró pár nemcsak a rengeteg szakkönyvből, hanem az őket körülvevő, jó gyakorlattal rendelkező családtagoktól, barátoktól is sok hasznos tanácsot gyűjthet be arra vonatkozóan, hogyan is kell, hogyan lehet a szülőséget „jól csinálni”.

  • A szkizofrénia – más szemmel. Tévhitek, sztereotípiák – és a valóság

    A szkizofrénia, magyar nevén tudathasadásos elmebetegség nemcsak a pszichiátriában, hanem mindennapos beszélgetéseinkben is gyakran felbukkanó és izgalmas téma. A többségnek azonban nincs módja valóságos képet kapni a szkizofrén betegről, így előítéleteinket mozgósítjuk… Előítéleteinknek természetesen oka van. Ami eltér a szokásostól, idegen, az feltűnést kelt – igyekszünk meg is különböztetni és távol is tartani magunktól. Végül is: ki tudja, mire számítsunk?

ÉS MÉG: Bizonyosság mindenáron? – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Kórkép a bizonytalanságrólSzerelmeim és „idegeneim”Betegesen normális? A populizmus pszichológiája • A mai korszellem kedvez a szélsőségeknek?Jelentés az út szélérőlTáncolni kell!Mi mire való? A tárgyakról való tanulás kisgyermekkorban • Vélemény első látásraA leszokás nem akaraterő kérdése!Devizahiteles zsákutcák • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A kapcsolatfüggő mindig szeretni fogja a másikat, bármit is tesz vele – a függetlenségfüggő vagy énfüggő azonban egy idő után nem fogja szeretni a másikat, bármit is tesz érte...

Az értékek egymásra épülő rendjében a legalsó szint lesz az egyetlen és meghatározó – vagyis azok az „értékek”, amelyek a legegyszerűbb és legközvetlenebb vágyakhoz...

Vajon hogyan alakulnak az egység és különbözőség, illetve az „idegenség” élményei a szerelemben, amikor intenzív a vo

Azok a gyerekek, akik olyan korhatáros filmet néztek, amiben fegyverek szerepeltek, egy kísérlet során hosszabb ideig játszottak a nekik adott hatástalanított fegyverrel, és a...

Azok a csecsemők, akik visszafogottabbak és félénkebbek, kisebb eséllyel hajlandóak arra, hogy új ízeket próbáljanak ki.

Ha egy egész szezont végignézel a kedvenc sorozatodból, garantáltan rosszul fogsz aludni.