Jelenlegi hely

A pszichológus válaszol

Normal
0

21

false
false
false

HU
X-NONE
X-NONE

Benczné Simon Sarolta gyermek- és ifjúsági klinikai szakpszichológus, mediátor, Kovács Réka pszichológus és Standovár Sára klinikai és mentálhigiénés gyermekpszichológus, integratív gyermekterapeuta várja a kérdéseket. A beérkezett kérdések és a válaszok a címekre kattintva olvashatók. Kérdezni az oldal alján lévő űrlap kitöltésével tud, illetve ugyanezt az űrlapot a http://mipszi.hu/pszichologus-valaszol/kerdezek címen is megtalálja.

Nagyon nehéz életem volt. Volt részem gyerekként szexuális bántalmazásban, anyám alkoholista volt, apám meghalt, stb. Később sem alakult jól az életem. 12 évig voltam a férjem mellett, aki szintén alkoholista volt. Egy gyermekünk született.

9,5 hónapos fiúcskáról lenne szó, természetesen anyás és kezdődik a szeparációs szorongós időszak, viszont apukájával nyáron, miután 1 éves lesz, elutaznánk 5 napra. Az lenne a kérdésem, hogy ez mennyire árthat neki?

Nagy problémám van önmagammal. Egy börtönviselt ember vagyok. Két éve élek külföldön normális életet. Az első másfél évben minden tökéletes volt ebben az országban, csakhogy egy párkapcsolatra vágytam. Kb. fél évvel ezelőtt megtalált a szerelem.

Kisfiam szeptemberben kezdi az iskolát, aminek a választásánál az egyetlen szempont az volt, hogy az óvodai társaival együtt kezdhessen, mivel elég félénk, szorongós kisfiú.

Van egy kisgyerek a csoportban, egy nagy intelligenciájú, átlag feletti képességekkel, tudással rendelkező kisfiú.

Kedves pszichológusok, először is köszönöm, hogy aktívan és ingyen segítenek itt, és mindenki kaphat pár értékes választ. Próbálok olyan információkat megosztani, ami fontos lehet.

A barátommal lassan 8 hónapja vagyunk együtt. Előttem volt egy barátnője 2 hónapig. Egyszerűen nem tudom elfogadni a múltját, bárhogy is próbálom. Teljesen olyan érzésem van, hogy a másik lány ezerszer jobb meg a szüleinek is jobban tetszik.

A problémám az, hogy a páromban nincs semmi tisztelet irántam, lenéz. Van egy 12 éves kislányunk, aki nagyon csúnyán beszél velem, amit az apjától tanult.

26 vagyok, felnőttoktatásban most fogok érettségizni, a vendéglátásban dolgozom kb. 10 éve. 16 évesen otthagytam az iskolát, a szüleim már akkor sem foglalkoztak velem - apám passzív-agresszív viselkedése miatt anyámmal és testvéremmel kb.

Két éve párkapcsolatban élek. A páromnak van egy négyéves fia, akit közösen nevelünk. A gyermeket az édesapja hetente viszi láthatásra, nincs rossz viszony sem köztem, sem a párom közt az apával.

Oldalak

Pszichológus válaszol – kiemelt

  • Miért akar az ember szívből élni ahelyett, hogy gondolkodna? Én úgy látom, hogy manapság az emberek próbálnak szívből élni. Évszázadok óta próbálnak betartani bizonyos erkölcsi szabályokat, melyeket saját maguknak állítanak fel, és amiket természetesen újra és újra megszegnek, ha érzéseik másfelé vezetik őket - gondolok itt pl. házasságtörés, vallási szabályok vagy munkahelyi etikett megszegése stb. Miért állítanak fel olyan szabályokat az emberek, amiket utóbb nem képesek betartani, avagy miért állítanak fel olyan szabályokat, amiket be tudnak tartani?

  • Az lenne a kérdésem, mi okozhatja a 3 éves kisfiamnál, hogy sír, ha énekelünk neki, vagy ha magas hangú, lassú éneket hall. 2 éves kora körül kezdődött, akkor csak 3 konkrét dalt nem bírt.

  • Van egy közel 16 éves lányom, túlsúlyos, bár naponta sportol. Étkezési szokásait sem ő, sem mi nem tudjuk kontrollálni.

  • Az óvónők nem találják meg vele a közös hangot, 3 hét után senkinek sem fogad szót. Alvás közben az ágyon dobálja magát, forgolódik, ugrál. Ha segítenének neki, ellöki a kezüket, az ágyon fekve rugdalja őket. Velünk ilyet sosem csinál. Gyakran fogdossa a kukiját (itthon csak elvétve), szerintem ez valamiféle frusztrációra utalhat. Olyan dolgokat mesélnek róla, amiket elképzelni ugyan el tudok képzelni, de ezeket itthon sosem csinálja.

  • 17 éves lány vagyok, anyukámmal nagyon megromlott a kapcsolatunk. Sokszor összeveszünk és kiabálunk egymással.

  • Szeptemberben elkezdtük kislányommal a bölcsődét, ahová nagyon könnyen beszokott, szeretettel ment mindig. Hetente háromszor járt, csak délelőtt, hogy legyen gyermek társaságban. A kéthetes karácsonyi szünet óta minden megváltozott. Azóta nem szeret járni a bölcsibe, két hét próbálkozás után ma már inkább nem is vittem.

  • 4,5 éves ikerfiaim vannak. Az óvodában egy ideje az egyik dominánsabb, és a közös barátokat kisajátítja.

  • 15 éves lány vagyok, és kezdek aggódni a tesóm miatt. Ő 12 éves, elég rossz a viszonyunk, én mindent megteszek, hogy jobb legyen, de semmi...

  • Kislányom áprilisban lesz 15 éves.

Kérdezek a szakértőtől

Nevet vagy nicknevet adjon meg. Amennyiben engedélyezi, meg fog jelenni a weboldalon.
A weboldalon nem jelenik meg, közvetlenül erre a címre fog választ kapni a kérdésére.
Itt tegye fel a kérdését!
Ezzel tudomásul veszi, hogy kérdése és az arra adott válasz szerkesztett formában megjelenik a weboldalunkon, illetve megjelenhet Mindennapi Pszichológia magazinban is.