Jelenlegi hely

A pszichológus válaszol

Simon Sarolta gyermek- és ifjúsági klinikai szakpszichológus, mediátor és Kovács Réka pszichológus várja a kérdéseket. A beérkezett kérdések és a válaszok a címekre kattintva olvashatók. Kérdezni az oldal alján lévő űrlap kitöltésével tud, illetve ugyanezt az űrlapot a http://mipszi.hu/pszichologus-valaszol/kerdezek címen is megtalálja.

Van egy 3 éves kisfiam, aki bölcsődébe jár. Nem tudom eldönteni, van-e vele valami baj. Közel 2 évesen kezdte el, és nagyon szerette/szereti.

Kislányom 4.5 éves. Óvodába 3 éves kora óta problémamentesen jàr. Beszoktatás sem kellett, örömmel ment mindig. Az egyedüli gond eddig az evéssel volt. Rettentő válogatós, és nagyon lassan eszik otthon és az oviban is.

Egygyermekes anyuka vagyok... De gyerekesen viselkedem sokszor. Néha túl szigorú vagyok a 17 hónapos gyermekemmel, pedig nagyon szeretem. Néha hisztizek, üvöltök, türelmetlen vagyok. A párom (az apja) szerintem túl sokat vár el tőlem.

10 éve váltam el, (13 év után) egyedül nevelem 13 éves kisfiam. 3 éve létesítettem párkapcsolatot, ő fiatalabb volt 4 évvel. Egy helyen lakunk, (házszomszéd), egy helyen dolgozunk. Neki nem volt gyermeke.

A szüleim folyamatosan terrorizálnak, és már nem bírom tovább. 20 éves lány vagyok, egyetemista, sajnos otthon élek. Önköltséges szakon vagyok, mert a diákhitelt nem engedték meg, mivel anyának több tízmilliós megtakarítása van.

Azzal a gondolattal szembesültem néhány napja, hogy ambiciózus viselkedésemet eltúlzottnak érzem a környezetemhez képest.

Van egy öt és fél éves középső csoportos kislányom. Annyit kell tudni róla, hogy ő egy eleven cserfes beszédes kislány... itthon. Viszont az óvodában nem beszél az óvónőkkel.

Gyermekeimet kilencedik éve egyedül nevelem, lányaim 20 évesek, fiam 13. Idén januárban megismerkedtem egy férfival, aki válófélben van, szintén vannak gyermekei. A nagyobbak 17, 20, 22 évesek, a kisebbik fia 6. Nevelésüket javarészt ő látja el.

41 éves vagyok, elvált, egy lányom van. Az volna a kérdésem, hogy sajnos szinte egész életem arról szolt, hogy magányos voltam, nagyon nehezen tudtam párkapcsolatot létesíteni a másik nemmel.

A problémám ott kezdődik, hogy párom 2016 októberében elhagyott. Ezt megelőzően már volt arra utaló jel, hogy depresszióban szenved.

Oldalak

Pszichológus válaszol – kiemelt

  • Miért akar az ember szívből élni ahelyett, hogy gondolkodna? Én úgy látom, hogy manapság az emberek próbálnak szívből élni. Évszázadok óta próbálnak betartani bizonyos erkölcsi szabályokat, melyeket saját maguknak állítanak fel, és amiket természetesen újra és újra megszegnek, ha érzéseik másfelé vezetik őket - gondolok itt pl. házasságtörés, vallási szabályok vagy munkahelyi etikett megszegése stb. Miért állítanak fel olyan szabályokat az emberek, amiket utóbb nem képesek betartani, avagy miért állítanak fel olyan szabályokat, amiket be tudnak tartani?

  • Az lenne a kérdésem, mi okozhatja a 3 éves kisfiamnál, hogy sír, ha énekelünk neki, vagy ha magas hangú, lassú éneket hall. 2 éves kora körül kezdődött, akkor csak 3 konkrét dalt nem bírt.

  • Van egy közel 16 éves lányom, túlsúlyos, bár naponta sportol. Étkezési szokásait sem ő, sem mi nem tudjuk kontrollálni.

  • Az óvónők nem találják meg vele a közös hangot, 3 hét után senkinek sem fogad szót. Alvás közben az ágyon dobálja magát, forgolódik, ugrál. Ha segítenének neki, ellöki a kezüket, az ágyon fekve rugdalja őket. Velünk ilyet sosem csinál. Gyakran fogdossa a kukiját (itthon csak elvétve), szerintem ez valamiféle frusztrációra utalhat. Olyan dolgokat mesélnek róla, amiket elképzelni ugyan el tudok képzelni, de ezeket itthon sosem csinálja.

  • 17 éves lány vagyok, anyukámmal nagyon megromlott a kapcsolatunk. Sokszor összeveszünk és kiabálunk egymással.

  • Szeptemberben elkezdtük kislányommal a bölcsődét, ahová nagyon könnyen beszokott, szeretettel ment mindig. Hetente háromszor járt, csak délelőtt, hogy legyen gyermek társaságban. A kéthetes karácsonyi szünet óta minden megváltozott. Azóta nem szeret járni a bölcsibe, két hét próbálkozás után ma már inkább nem is vittem.

  • 4,5 éves ikerfiaim vannak. Az óvodában egy ideje az egyik dominánsabb, és a közös barátokat kisajátítja.

  • 15 éves lány vagyok, és kezdek aggódni a tesóm miatt. Ő 12 éves, elég rossz a viszonyunk, én mindent megteszek, hogy jobb legyen, de semmi...

  • Kislányom áprilisban lesz 15 éves.

Kérdezek a szakértőtől

Nevet vagy nicknevet adjon meg. Amennyiben engedélyezi, meg fog jelenni a weboldalon.
A weboldalon nem jelenik meg, közvetlenül erre a címre fog választ kapni a kérdésére.
Itt tegye fel a kérdését!
Ezzel tudomásul veszi, hogy kérdése és az arra adott válasz szerkesztett formában megjelenik a weboldalunkon, illetve megjelenhet Mindennapi Pszichológia magazinban is.