Jelenlegi hely

A pszichológus válaszol

Simon Sarolta gyermek- és ifjúsági klinikai szakpszichológus, mediátor és Kovács Réka pszichológus várja a kérdéseket. A beérkezett kérdések és a válaszok a címekre kattintva olvashatók. Kérdezni az oldal alján lévő űrlap kitöltésével tud, illetve ugyanezt az űrlapot a http://mipszi.hu/pszichologus-valaszol/kerdezek címen is megtalálja.

Kedves Sarolta! Kérem nézze el nekem, ha kicsit bőven fogalmazok, de minden részlet fontos lehet. Szeretném kívülálló szemmel jellemezni a helyzetet és főleg a a gyerekem. A fiam augusztusban volt 2 éves.

Tanácsát várom a következő problémánkra. Lassan 7 éves lányunk szeptemberben kezdte az iskolát. Minden elfogultság nélkül írom, hogy klassz lányunk van, aki eléggé vagány, cserfes, okos és intelligens.

Egy barátnőmnek szeretnék segíteni, aki szerintem depressziós. Már évek óta ebben az állapotban van, mindig ugyanazt a pár dolgot ismételgeti.

Segítséget szeretnék kérni Önöktől a családommal kapcsolatban, mert már úgy érzem, nem bírom tovább. 17 éves fiú vagyok. Van egy nem túl jómódú családom, Budapest környékén élünk négyen: anyukám, apukám, húgom, aki 7 éves és én.

23 éves lány vagyok, közel egy éve dolgozom, és nagyon szeretem a munkám. Eddig soha nem volt párkapcsolatom, vallásos családban nőttem fel, anyukám egyedül nevelt.

Július óta dolgozom egy multi cégnél minőségügyi mérnökként. Eleinte nagyon lelkes voltam, mostanra azonban renkívül el vagyok keseredve. Ez az első munkahelyem, friss diplomásként kerültem oda.

A tanácsát szeretném kérni a lányom viselkedésével kapcsolatban. 17 éves, kb. egy éve tapasztalom, hogy valami nem stimmel nala. Kb. 3 havonta valamilyenné válik. Kezdetben csontsovánnyá fogyott, de ő maga nem így látta.

Egy érdekes problémával, de annál inkább zavaró dologban kérem a véleményét. Párommal 2,5 éve vagyunk együtt, ő legtökéletesebb férfi, akit ismerek, kedves, okos, jóképű, egy főnyeremény. A kapcsolatunk teljesen normális, szuper.

Hónapokkal ezelőtt kapcsolatba kerültem egy gyermekkori ismerősömmel. Szoros barátság alakult ki közöttünk, ami eléggé stabilnak mondható. Igazi jó barátság. Egy véletlen éjszaka után több lett, mint barátság - úgymond barátság extrákkal.

Már 19 éve együtt vagyunk a feleségemmel, és van egy 8 és egy 6 éves gyermekūnk. Eddig nagyon jól megvoltunk, de 2 héttel ezelőtt mondta nekem, hogy neki már évek óta elmúltak az érzései irántam.

Oldalak

Pszichológus válaszol – kiemelt

  • Miért akar az ember szívből élni ahelyett, hogy gondolkodna? Én úgy látom, hogy manapság az emberek próbálnak szívből élni. Évszázadok óta próbálnak betartani bizonyos erkölcsi szabályokat, melyeket saját maguknak állítanak fel, és amiket természetesen újra és újra megszegnek, ha érzéseik másfelé vezetik őket - gondolok itt pl. házasságtörés, vallási szabályok vagy munkahelyi etikett megszegése stb. Miért állítanak fel olyan szabályokat az emberek, amiket utóbb nem képesek betartani, avagy miért állítanak fel olyan szabályokat, amiket be tudnak tartani?

  • Az lenne a kérdésem, mi okozhatja a 3 éves kisfiamnál, hogy sír, ha énekelünk neki, vagy ha magas hangú, lassú éneket hall.

  • Van egy közel 16 éves lányom, túlsúlyos, bár naponta sportol. Étkezési szokásait sem ő, sem mi nem tudjuk kontrollálni.

  • Az óvónők nem találják meg vele a közös hangot, 3 hét után senkinek sem fogad szót. Alvás közben az ágyon dobálja magát, forgolódik, ugrál. Ha segítenének neki, ellöki a kezüket, az ágyon fekve rugdalja őket. Velünk ilyet sosem csinál. Gyakran fogdossa a kukiját (itthon csak elvétve), szerintem ez valamiféle frusztrációra utalhat. Olyan dolgokat mesélnek róla, amiket elképzelni ugyan el tudok képzelni, de ezeket itthon sosem csinálja.

  • 17 éves lány vagyok, anyukámmal nagyon megromlott a kapcsolatunk. Sokszor összeveszünk és kiabálunk egymással.

  • Szeptemberben elkezdtük kislányommal a bölcsődét, ahová nagyon könnyen beszokott, szeretettel ment mindig. Hetente háromszor járt, csak délelőtt, hogy legyen gyermek társaságban. A kéthetes karácsonyi szünet óta minden megváltozott. Azóta nem szeret járni a bölcsibe, két hét próbálkozás után ma már inkább nem is vittem.

  • 4,5 éves ikerfiaim vannak. Az óvodában egy ideje az egyik dominánsabb, és a közös barátokat kisajátítja.

  • 15 éves lány vagyok, és kezdek aggódni a tesóm miatt. Ő 12 éves, elég rossz a viszonyunk, én mindent megteszek, hogy jobb legyen, de semmi...

  • Kislányom áprilisban lesz 15 éves.

Kérdezek a szakértőtől

Nevet vagy nicknevet adjon meg. Amennyiben engedélyezi, meg fog jelenni a weboldalon.
A weboldalon nem jelenik meg, közvetlenül erre a címre fog választ kapni a kérdésére.
Itt tegye fel a kérdését!
Ezzel tudomásul veszi, hogy kérdése és az arra adott válasz szerkesztett formában megjelenik a weboldalunkon, illetve megjelenhet Mindennapi Pszichológia magazinban is.