A belső erő láthatatlan páncélja

Professzor úr, ön vezette be a pszichológiai immunrendszer fogalmát. Miért tartotta fontosnak ennek a megközelítésnek a kidolgozását?

A hetvenes években kezdtem kutatóként dolgozni, és már akkor is az érdekelt, miért van az, hogy egyes emberek összeroppannak egy krízisben, míg mások újra tudják építeni önmagukat. Akkoriban még viszonylag kevés tudás állt rendelkezésünkre erről, főként a szorongás és a megküzdés került fókuszba. Ahogy mélyebben foglalkoztam ezekkel a kérdésekkel, világossá vált, hogy a személyiségnek vannak olyan stabil komponensei, amelyek pszichológiai védelmet nyújtanak, és ezért ezek együttesére egyfajta pszichológiai immunrendszerként tekinthetünk.

Mit értünk pontosan a pszichológiai immunrendszer alatt? Hogyan működik a gyakorlatban?

Ez egy olyan belső struktúra, amely személyiségjegyekre épül, és a mentális egészség fenntartásában játszik szerepet. Ugyanúgy, ahogy a biológiai immunrendszer megvéd a fertőzésektől, ez a rendszer is megóv, csak éppen a pszichés károsodásoktól, vagy segít a gyógyulásban. A rendszer komponensei, mint az optimizmus, az énhatékonyság, a rugalmasság, a találékonyság, a kontrollérzés vagy a koherenciaélmény, különböző pszichológiai „védőfaktorként” működnek. Ez a rendszer a személyiség stabil jellemzőiből épül fel, amelyek hatékonyan segítik az egyént a stresszkezelésben, a megterhelő érzelmi állapotok leküzdésében. A pszichológiai immunrendszer nemcsak a mentális betegségek megelőzésében játszik szerepet, hanem abban is, hogy képesek legyünk fejlődni, tanulni a nehézségekből. Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem valami elvont koncepció, hanem nagyon is mérhető és fejleszthető rendszer.

Melyek a pszichológiai immunrendszer legfontosabb összetevői?

Elsőként az érzelemszabályozást, azaz az önregulációt emelném ki. Ez a képesség teszi lehetővé, hogy felismerjük, elfogadjuk és konstruktívan kezeljük az érzelmeinket. A második a pozitív életszemlélet – az a belső attitűd, amely a kihívásokat nem kizárólag fenyegetésként, hanem lehetőségként is képes látni. Ide tartozik továbbá az énhatékonyság érzése, vagyis hogy képes vagyok megbirkózni az előttem álló feladatokkal, nehézségekkel. A rugalmasság és az alkalmazkodóképesség lehetővé teszi, hogy ha valami nem működik, új stratégiákat próbáljunk ki. A társas támogatás keresése is kulcsfontosságú – ha merünk segítséget kérni, az már önmagában is erősítő hatású. Végül a megoldásfókuszú gondolkodás, vagyis hogy a problémák helyett a lehetőségeken tartjuk a fókuszt, szintén az egyik legfontosabb védelmi mechanizmus.

A reziliencia ennek a rendszernek a gyakorlati megnyilvánulása?

A reziliencia – más néven lelki rugalmasság vagy rugalmas ellenálló képesség – azt a képességet jelenti, hogy valaki nemcsak átvészeli a krízist, de akár megerősödve kerül ki belőle. Az ilyen ember képes tanulni a tapasztalataiból, képes újraértékelni a helyzetét, és új célokat kitűzni. A pszichológiai immunrendszer biztosítja azt a belső alapot, amire a reziliencia épülhet. Szakirodalmi példák erre azok a holokauszttúlélők, akik a legszélsőségesebb körülmények és az átélt borzalmak után is képesek (voltak) teljes életet élni.

Tanulható, fejleszthető ez a rendszer?

Abszolút. Természetesen vannak velünk született elemei is, de a pszichológiai immunrendszer fejleszthető. Önreflexióval, önismereti munkával, érzelemszabályozási technikák gyakorlásával, de akár az olyan egyszerű dolgokkal is, mint a fizikai aktivitás vagy a pihentető alvás, mind hozzájárulhatunk ehhez. Fontos a támogató társas környezet, amely megerősíti az egyént abban, hogy a problémák leküzdhetők.

Milyen személyiségtényezők akadályozhatják, és melyek erősíthetik ezt a rendszert?

A pszichológiai immunitást erősítő tulajdonságok között szerepel az érzelmi stabilitás, az önbizalom, a rugalmasság, a fegyelmezettség és az optimizmus. Ezek lehetővé teszik a hatékony megküzdést és azt, hogy az ember képes legyen újratervezni. Ezzel szemben a magas fokú emocionális labilitás, a rugalmatlanság, az önbizalomhiány és a pesszimista gondolkodás éppen ezek ellen hatnak, növelik a sérülékenységet.

Mit jelent a jóllét pszichológiai szempontból?

A jóllét azt jelenti, hogy az ember humán természetének minden aspektusában jól működik, miközben jól érzi magát a bőrében. A pszichológiai jóllétben egyszerre van jelen a pozitív érzelmi állapot és a működőképesség érzése – ezt nevezem a feeling good és a functioning well kettősének. A jóllét fenntartásában fontos az értelmes élet, a célokkal való azonosulás és az önmegvalósítás lehetősége. A flow-élmény – amikor teljesen elmerülünk egy számunkra értékes tevékenységben – szintén ide tartozik. Ez az élmény nemcsak örömet okoz, de mentális tőkét is épít.

Hogyan kapcsolódik ez a pozitív pszichológiai kulcsfogalom, a flow-élmény az egészséges személyiséghez?

A flow egyfajta optimális mentális vagy élményállapot, ami energizál, és nem merít ki. Akkor jön létre, amikor a képességeink találkoznak a feladat nehézségi szintjével. Ez az élmény a személyiségfejlődés motorja is. Ilyenkor teljes figyelemmel merülünk el egy tevékenységben, az időészlelés megszűnik, és mély elégedettség kíséri a cselekvést. Ez az állapot jellemzően kihívásokkal teli, teljes bevonódással jár, és közben a fejlődést is magában rejti. Ez nemcsak kellemes élmény, de pszichológiai tőkét is épít: segíti az önfejlesztést, a kompetenciaérzet növekedését, sőt a mentális egészség megőrzését is. 

Vannak-e a flow-élménynek leírható pszichofiziológiai markerei?

Flow-állapotban az agy működése sajátos fiziológiai mintázatot mutat. Leegyszerűsítve: a kutatási eredmények szerint a homloklebeny elülső részén a vér áramlása csökken, így ennek a területnek a működési aktivitása gyengül. Mivel a prefrontális kéreg az önkritikáért és az éntudatosságért felel, ennek az egy területnek a „lecsendesedése” teszi lehetővé, hogy az énérzések ne zavarják az elmélyülést és a tevékenységre való koncentrációt. Mindeközben a jutalmazó dopaminerg rendszer kiemelkedő aktivitása pozitív motivációs bázist teremt a flow-állapot fenntartásához. A kutatási eredmények arra utalnak, hogy az agy ebben az állapotban energiatakarékos üzemmódra kapcsol, csak azokat az agyterületeket aktiválva, amik a feladat elvégzéséhez szükséges képességeket vezérlik. Ennek köszönhető, hogy nem fáradunk el, amennyiben a tevékenységünk flow-val van átitatva. Egyéb fiziológiai indikátorok is megerősítik, hogy a flow egészségfenntartó szerepet játszik. A szívverés, a légzés és a vérnyomás szinkronba kerül, nő az oxigénellátás, a vérerek is kitágulnak.

Előfordulhat, hogy a boldogságkeresés vagy akár a flow-élmény hajszolása ennek ellenére visszaüt?

Igen, létezik például az úgynevezett illuzórikus optimizmus, amikor valaki irreálisan hisz abban, hogy őt nem érhetik el negatív események. Ez azért veszélyes, mert alááshatja a valóságérzékelést. Ugyanígy ha valaki a flow-élményeket függőségszerűen keresi – például extrém sportokkal, kockázatos viselkedéssel –, akkor nem fejlődésre, hanem menekülésre használja a képességeit. Az egészséges fejlődés mindig integrált: az öröm, az érték és a felelősség egyensúlyán alapul.

Miért lényegesek a jóllét, a boldogság tekintetében a pozitív személyiségvonások és a karaktererősségek?

Ahogy hangsúlyoztam, a pozitív személyiségvonások a pszichológiai immunrendszer legfontosabb tartóoszlopai közé tartoznak. A flow-élmény is gyakran akkor alakul ki, amikor az ember a karaktererősségeit használja. Ezek azok az egyéni erősségek, amelyek nemcsak abban segítenek, hogy megküzdjünk a nehézségekkel, hanem hozzá is járulnak a virágzó élethez – ahhoz az állapothoz, amit a pozitív pszichológia a mentális egészség csúcszónájának nevez. Ilyen például a hála, a becsületesség, a kíváncsiság, az önkontroll vagy az együttérzés. Amikor ezeket a mindennapokban aktiváljuk, nemcsak jól érezzük magunkat, hanem pozitív érzelmeket generálunk a környezetünkben is.

Ezek szerint nem csupán egyéni boldogságunkat szolgálják, hanem társas hatásuk is van?

Pontosan. Ezek az erősségek erkölcsileg elismertek, kulturálisan is beágyazottak és univerzálisak – vagyis minden történelmi korban és minden kultúrában megjelennek, az emberiség túlélését és fejlődését szolgálják. Nem csupán önmagunkat emelik, hanem másokat is motiválnak, és hozzájárulnak a társas harmóniához. A gyakorlatban is látjuk: amikor valaki hitelesen képvisel egy ilyen erősséget, például az igazságosságot vagy a bátorságot, a környezete is nagyobb eséllyel mozdul el a pozitív irányba. A pozitív személyiségjegyek, mint az együttérzés, a hála, a becsületesség vagy a tudás szeretete, nemcsak erkölcsi értékek, hanem pszichológiai erőforrások is. Ezek tudatos alkalmazása pozitív érzelmeket vált ki, és nemcsak bennünk, hanem a környezetünkben is.

Vannak-e mértékadó rendszerek, amelyek segítenek azonosítani ezeket a karaktererősségeket?

Igen, a pozitív pszichológia egyik jelentős eredménye a karaktererősségek rendszerezése és mérése. Több nemzetközi kutatócsoport – köztük a VIA Institute – azonosított 24 alapvető karaktererősséget, amelyeket empirikus módszerekkel mérni is tudunk. Ezek között nincs hierarchia, mindegyik fontos lehet a maga kontextusában. Megmutatják, hogy miben vagyunk erősek, és hogyan tudjuk ezeket aktiválni a mindennapokban. Magyarországon a felméréseink alapján a férfiaknál az őszinteség és az igazságosság, a nőknél a kedvesség és az empátia szerepelt kiemelten.

Hogyan működnek ezek az erősségek a gyakorlatban? Egyfajta energiarendszerről beszélhetünk?

Az erősségeink nem merítenek ki bennünket, épp ellenkezőleg, feltöltenek minket. Amikor például valaki segítőkész, és ennek megfelelően cselekszik, akkor nem elfárad, hanem pozitív érzelmi állapotba kerül. Az ilyen tevékenységek önjutalmazók: a cselekvés közben is jól érezzük magunkat, és ezek a jóllét legtermészetesebb forrásai közé tartoznak, miközben a környezetünkre is pozitívan hatnak. Ha ezeket tudatosan használjuk, akkor nemcsak hatékonyabbak, hanem kiegyensúlyozottabbak is lehetünk.

Vannak-e kulturális, földrajzi eltérések a boldogság megélésében?

Igen, a kulturális értékek meghatározzák, hogy mit tartanak az emberek boldogságnak. A skandináv országok például kiemelkednek a globális boldogságlistákon. A finneknél a szívósság, a dánoknál a meghittség (hygge), a svédeknél a mértékletesség (lagom) kulturális erőforrásként is működik. Magyarországon ezzel szemben alacsonyabb szinteken mérhető a boldogság, és az országon belül is megfigyelhetők különbségek – például a nyugati régiók elégedettebbek, mint a keletiek és az északiak.

Egyre többet hallani a személyiség sötét és világos oldalairól. Mit jelent ez pontosan?

A „sötét triád” – nárcizmus, machiavellizmus, pszichopátia – olyan vonások, amelyek társas szinten romboló hatásúak. Ezzel szemben a „fényes hármas” – kantianizmus, humanitás, az emberek jóságába vetett hit – azok a tulajdonságok, amelyek elősegítik a közösségek működését és a társas bizalmat. Ezek fejlesztése kulcsfontosságú a mentális jóllét szempontjából.

A teljes életutunk során ugyanazt jelenti a jóllét, a boldogság?

Különböző életkorainkban más-más életfeladatokkal kell megbirkóznunk. Ezekben a különböző életciklusokban új és új értelmet találhatunk, amikben kiteljesedve aktuálisan megtalálhatjuk a jóllét, a boldogság állapotát.

Mit tanácsol azoknak, akik szeretnének tudatosabban fejlődni, és jobban használni az erősségeiket?

Kezdjék azzal, hogy megismerik saját karaktererősségeiket – akár egy teszt segítségével, akár önreflexión keresztül, akár szakember segítségét kérve. Ezután keressenek olyan élethelyzeteket, ahol ezeket használni tudják. Ne hasonlítsák magukat másokhoz – az a fontos, hogy az adott erősségek a saját életükben hogyan jelennek meg. Végső soron ezek az erősségek azok, amelyek segítenek abban, hogy az ember teljesebb, értelmesebb és boldogabb életet éljen.

GYORSKÉRDÉSEK

1. Van-e olyan tárgya, amitől sosem válna meg, amihez ragaszkodik? 

Néhány pendrive, amelyek az írásaimat és a fotógyűjteményemet tartalmazzák.

2. Van-e hobbija/passziója?

A horgászat (ezért életvitelszerűen a Szelidi-tó partján lakom).

3. Mik vannak általában a táskájában?

A laptop és a könyv, amit aktuálisan olvasok.

4. Van-e visszatérő félelme?

 Nincs.

5. Mi(k) a legmeghatározóbb gyermekkori élménye(i), emléke(i)?

11 tagú családban nőttem fel, így a karácsonyok, amikor mindnyájan együtt voltunk.

6. Van-e olyan elv/gondolat, ami hat a mindennapi működésére, amit szívesen ad át tanítványainak/gyerekeinek?

A harmóniára törekvés.

7. Hol szeretne tartani a szakmai életében 5 év múlva?

Professor emeritusként még egy-két könyvet megírni.

8. Mi a legrosszabb tulajdonsága?

A határozatlanság.

9. Mi a legjobb képessége? 

A kapcsolatteremtő képesség.

10. Miből inspirálódik, mi az, ami kikapcsolja?

Túrázás.

11. Tea vagy kávé?

Kávé. 

12. Mit olvas most? 

Norman S. Endler Holiday of Darkness: A Psychologist’s Personal Journey Out of His Depression című könyvét.

13. Van-e olyan helyzet, akár szakmai, ami „lefagyasztja”, amivel nem tud bánni? 

Nincs.

14. Mit főz leggyakrabban?

Halászlevet.

15. Hány órát alszik átlagosan naponta? 

6-8 órát.

16. Van-e bármi, amit mindenképp szeretne kipróbálni? 

Az El Camino.

17. Kedvenc zenéje, amit bármikor szívesen hallgat?

Az 50–70-es évek beat- és rockzenéje.

Ez az interjú a Mindennapi Pszichológia magazin 2025/2 lapszámában jelent meg, amennyiben érdekli a lapszám többi cikke, úgy rendelje meg az online magazint webshopunkban most több, mint 10%-os kedvezménnyel!

Amennyiben nyomtatott formában szeretné olvasni, itt tudja megrendelni!