Egy fontos párkapcsolat megszakadása minden életkorban, minden élethelyzetben fájdalmas. Felkavaró és halmozott veszteségeket kell elviselni. A szeretett „másik” jelenlétének, törődésének elveszítése mellett a mindennapok biztonságos rendje is felborul. Hirtelen sok lesz az üresen maradt idő, megfogyatkozhatnak a barátok, megcsappan az önbizalom. Természetesen nem mindegy, ki melyik oldalon állt, milyen pozícióban volt a kapcsolat befejeződésekor. Nem mindig az szakít, aki az előnytelenebb oldalon volt. Sokan nem merik őszintén megmutatni partnerüknek érzéseiket, hiányaikat, konfliktusaikat. A szakítást is inkább kiprovokálják, mintsem hogy felvállalják a zárás felelősségét. Annak sem könnyű, aki már kifelé tart egy kapcsolatból.

Mit gondolunk, mit érzünk, ha az orvos a megfelelő és alapos kivizsgálás után nem tudja megmondani a probléma forrását, s ennek megfelelően kezelést sem tud kínálni? Mi történik, ha a leletek negatívak, és az orvos azt mondja: „Ön egészséges”? Feltételezhetnénk, hogy a beteg megnyugodva hazatér és folytatja a szokásos életét. De ha a panaszok továbbra is fennállnak, vajon megnyugtató-e az orvos szájából elhangzott mondat? Határozottan kijelenthetjük, hogy nem, hiszen a beteg szenved a tünetektől és azok következményeitől. Csalódott, úgy érzi, az orvos nem veszi őt komolyan, esetleg képzelt betegnek tartja – vagy kétségbe vonva az orvos kompetenciáját, újabb orvoshoz, specialistához vagy valamilyen alternatív medicinában dolgozó szakemberhez fordul.