Hirdetés

Úgy érzem, mióta anyukám meghalt, én se élek

21 éves munkanélküli vagyok. Szegényes családban nőttem fel, 8 gyerek közül én vagyok a legfiatalabb, gyerekkoromban apukám sokat ivott és veszekedett anyukámmal. Anyukámnak gyomorrákja volt, és végignéztem a szenvedését, én kísértem a kórházba minden egyes alkalommal, én is kísértem haza. A rákból felgyógyult, de tavaly augusztusban meghalt, és azóta úgy érzem, hogy semmi nem érdekel, az égvilágon semmi. Van, hogy napokig nem beszélek senkivel és ki se lépek a házból. A testvéreimmel se tartom a kapcsolatot, és a barátaimmal se. A nap nagy részét ágyban töltöm és csak sírok, és én se tudom hogy miért, régen szerettem mások társaságában lenni, most meg néha attól is félek, hogy kilépjek az utcára. Mielőtt anyukám meghalt volna, normális életet éltem, de úgy érzem, hogy mióta ő nincs, én se élek. Kb. 14 éves koromban már egyszer megpróbáltam öngyilkos lenni, akkor azt mondták az orvosok, hogy csak így próbáltam felhívni magamra a figyelmet, néha úgy érzem, hogy akkor meg kellet volna halnom. Úgy érzem, hogy nem nekem való az élet. Nem tudom, mi történik velem, lehet, hogy ez a depresszió kezdete? Egy kicsit összeszedetlenül írtam le...


Kedves Kérdező!

Úgy tűnik, hogy a gyász még nem múlt el. Sokáig édesanyja volt az erő, ami Önt is működtette, aztán – amikor erre szükség volt – Ön támogatta édesanyját, egészen a gyógyulásig. Azóta, hogy édesanyja meghalt, támasz nélkül maradt. Pont azokban az időkben kellett minden idejét édesanyjával tölteni, amikor a jövőre kellett volna koncentrálni, tanulni, tervezgetni. Egy 8 gyerekes családban, ahol Ön a legkisebb, biztosan van olyan nagyobb testvér, egy nővér vagy báty, aki aggódik Önért, szereti, szeretne segíteni. Próbálja elfogadni a közeledést, mert segíthet a gyász túlélésében és a jövő felé fordulásban. Lehangoltsága, befelé fordulása már jó hosszú ideje tart, nem lesz könnyű feladni. Még az is lehet, hogy orvosi segítség is kell egy átmeneti ideig. Munkanélküli, mert nem megy el otthonról, nem tart kapcsolatot senkivel. Munkanélküli, mert nincs kedve semmihez.

Vajon mit tud arról, hogyan gyászolnak a testvérei, az édesapja, aki talán csak nem tudott megbirkózni azzal, hogy felesége halálos beteg. Lehet, hogy a családtagjai szívesen beszélnének gyászukról. Próbálja összeszedni őket, hogy együtt búcsúzzanak el édesanyjától. Egy-két gyertya, sok zsebkendő, szép történetek, érzések. Mindenkinek jót tenne, de legjobbat Önnek!

A legnehezebb az lehet, hogy anyjuk halálával talán nincs senki, aki összefogja a családot. Lehetne Ön is ez a fő erő, Ön, aki a legkisebb. Azzal, hogy nekik segít, magát is kihúzza jelenlegi helyzetéből.

üdvözlettel

bárdos kata

Hirdetés
Hirdetés