A barátom fia 22 éves. Nem dolgozik, nem tanul, a 8.osztályt végezte el. Gyakori, hogy éjjel vagy bármilyen napszakban érkezik haza, zavarja a nyugalmunkat. Hangoskodik, barátokat hoz magával bejelentés nélkül. Éjjel fent van, nappal alszik. Amikor ezt szóvá tesszük, tör-zúz maga körül. Ablakot betöri, edényeket, poharakat összetör. Nekimegy az apjának, megüti, volt, amikor összeverekedtek. Már az öt év alatt háromszor kellett kihívni miatta a rendőrséget. De ők csak megjelentek, ezekben az ügyekben nem intézkedtek. Több garázdaságot is elkövetett már a fiú, amiből büntetőügyei is vannak. Útjelző táblákat lopkod, autókat rongál, a lakóházban is postaládákat összetört. Inni is szokott, de szerintem valamilyen "szert" is használhat még emellett. Élhetetlen vele a mindennapi életünk. Milyen segítséget kaphatunk? Ő nem találja kórosnak, abnormálisnak ezt az életvitelt, állapotot.

Kedves Niko!

Valóban kétségbeejtő lehet nap mint nap átélni mindazt, amiről levelében beszámol. De nem hiszem, hogy elsősorban pszichológiai jellegű tanácsadás válna hasznukra... ilyen szempontból egyetlen területen látok megfontolni valót: hogy vajon az Ön barátja, azaz e rendbontó fiatalember édesapja hogy is van ezzel az egésszel?! Hogyan látja fia viselkedésének, életvitelének alakulását, milyen okokat feltételez a háttérben, eddig mit próbált, illetve jelenleg mit próbál azért tenni, hogy változzon, javuljon a helyzet? Gondolom, a verekedés neki sem szerepel elsődlegesen a tervei között - de akkor milyen eszközökkel, milyen módon kísérel meg hatni a fiára?

El tudom képzelni, hogy tényleg nehezen kezelhető helyzetek alakulnak ki. De vajon hogyan próbálják ezeket rendezni, megbeszélni? Tudna-e valaki a környezetükből segíteni a nyugodtabb, építőbb jellegű vitarendezésben? Még azt is el tudom képzelni, hogy valójában a fiatalembernek sem jó, hogy így alakult az élete, valójában ő maga is szenved a kudarcaitól, és kilátástalannak látva a helyzetét a világon "veri le" csalódottságát, kisebbrendűségi érzéseit. Ebben az esetben érdemes őt is segítendőként látni és kezelni. De az is előfordulhat, hogy személyiségműködése annyira rossz irányba fordult, amin már nagyon nehéz kapcsolati eszközökkel segíteni. Ezt ennyi alapján nem tudhatom megítélni. Utóbbi esetben inkább csak büntetőjogi eszközökkel tudnak élni, és a hatóságoktól, rendőri szervektől kérni határozottabban, hathatósabb segtséget (pl. bíróságon távoltartást). 

A konfliktus rendezési lehetőségeiről a lakóhelyük szerint  területileg illetékes Család- és Gyermekjóléti Központban, ill. Szolgálatnál is tájékozódhatnak.

Üdvözlettel

Benczné Simon Sarolta