Jelenlegi hely

A többi gyerekhez képest kicsit “más”

3 éves kislányomról szeretnék kérdezni. Tudom, hogy a dackorszak nehéz időszak, főleg ha temperamentumos a gyermek. Azonban lenne pár kérdésem arra vonatkozólag, hogy normálisnak tekinthető-e, amiket csinál.
Igazából születése óta nagyon nyugtalan kislány. Nem szeretett bújni (arra fogtam, hogy nem tudtam szoptatni), nem szeretett kézben lenni. Mászás, forgás, járás, beszédfejlődés teljesen rendben zajlott, nagyon okos, ügyes. Rengeteget foglalkozom vele. De vannak furcsaságok. Nagyon nagy a mozgásigénye, úgy látom, sokkal nagyobb, mint a társainak, nehezen alszik el, nehezen nyugszik le. Indulatos és félős. A hangoktól nagyon-nagyon fél. Ha a mosógépet beindítom fent, ő leszalad, és ha megpróbálom megmutatni neki, hogy nem kell félni tőle, ordítva
kapaszkodik belém és mondja, hogy vigyél ki, vigyél el innen!!! Ugyanez a helyzet a turmixgépnél. A mosogatógép hangjával jobban megbarátkozott, de attól is nagyon félt egy ideig és a kávéfőzőtől is. Hagy tegyem hozzá, hogy kistesója született fél éve, és mintha a baba sírásával kezdődött volna ez a félelem-dolog. Mintha tudná, hogy a picit szeretni “kell”, és az ő sírásától való félelmet vetítené ki más hangokra. Merthogy a baba sírásától nem “szabad” félni. Van egy ilyen érzésem. De nagyon odafigyeltem arra, hogy soha ne érezze azt, hogy ő nem fontos vagy hogy neki a kistesó alá kell rendelnie magát és “nagylányként” kell viselkednie. Mindig odaengedem, pelusozni, fürdetni, öltöztetni, már sokat játszanak együtt. Nagyon szeretik
egymást, úgy látom. A pici szerencsére nagyon jó kisbaba, így nekem most könnyebb, mint mikor a lánykám volt egyedül kicsi. Bilizni nem akar. Hónapok óta száraz pelussal kel, ébredés után hajlandó belepisilni a bilibe (úgy, hogy hónapokig kérdeztem és magából kikelve ordított, hogy “nem akarom”- pedig nem erőltettem, csak szépen mondtam, hogy ráülsz a bilire?) na de ha leveszem a pelusát, akkor bepisil. Az ovit 2 hete kezdte, nagyon szereti. Mondják az óvónők, hogy “nagyon aktívan játszik”. Igazából úgy viselkedik, mint egy brazil szappanopera temperamentumos hősnője. Nem tudom, hol a határ, hogy meddig normális a viselkedése. Lehet, hogy ez csak vérmérséklet? Mi sem vagyunk a legnyugodtabb fajták....

Összegezve: a testkontaktust nem nagyon igényli, nem ül ölben egy másodpercnél tovább. Fél a hangoktól, WC-től, bármilyen “Nem akarom-nem tetszik” dologra szélsőségesen reagál (pl. ha nem húzom le kézmosás után a karján a ruhát, vagy ha a takarónak nem a kutyusos fele van felül, mikor betakarom). Folyton megy. Nagyon ragaszkodik a szokásaihoz.  De: figyelme leköthető, imádja a foglalkoztató füzeteket, meséket hallgatni. Barátkozós, kommunikatív, talán túlságosan... idegenektől is gyakran kellemetlenségeket kérdez. (Pl.:Milyen szagod van?)

Önnek ez alapján mi a véleménye? Rendben vannak ezek a dolgok az ő korában? Úgy látom, a többi gyerekhez képest kicsit “más”. Bocsánat, ha nagyon összeszedetlen a levelem, nehéz egy
gyermeket szakmai tudás nélkül “így” jellemezni.

Kedves Anyuka!

Nagyon is kézzelfoghatóan és részletesen jellemzte kislányát, így egészen magam elé tudtam képzelni. Ez segít abban, hogy árnyaltabban reagáljak a kérdésre, de hozzátenném, hogy ha specifikus kérdése van egy diagnózissal kapcsolatban, azt feltétlenül csakis a megfelelő szakemberek hosszabb távú, személyes vizsgálata után lehetséges. Azért írom, mert úgy vettem ki a sorok között, mintha tartana tőle, hogy ilyen vagy olyan zavara van a gyermeknek, amiről esetleg hallott. 

Először is különválasztanám a témákat, mert nem feltétlenül függenek össze.

A félelemmel kapcsolatban elsőre nem a kistestvérrel való viszonyt figyelném meg, sokkal inkább a hangnak a lányára gyakorolt hatását. Ha a többi tünetet is hozzávesszük: testi kontaktus elkerülése, mozgékonyság, nyugtalanság, stb.,  akkor arra gondolnék, hogy lehet egy szenzoros érzékenysége, egy idegrendszeri éretlensége, ami miatt hangosabban hallja a hangokat, erősebben érzi az ingereket, akár egyszerre többet (hang, tapintás, stb.), amitől túl sok lesz neki, és elutasítóbb. Nem derült ki, hogy miért nem tudta szoptatni, de ha esetleg a terhesség, születés vagy a nagyon korai időszak volt valamiért nehezebb, problémásabb, akkor még inkább elképzelhető egy ilyen szenzoros érzékenység.

A leírtak alapján tényleg nem feltétlenül átlagos a gyermeke viselkedése, de inkább intenzitásában, mint tematikájában. A kisóvodás gyerekek képesek nagyon ragaszkodni számunkra lényegtelen dolgokhoz, amik sokszor csak utólag derülnek ki a szülők számára, és már benne is vannak egy hisztiben. Ezek az ellenállások, akaratos viselkedések fontosak a személyiségfejlődés szempontjából, mert megtanulják, hogy ők önálló akarattal, szándékkal élő személyek, és ezt gyakorolni kell. Persze bele kell vinni idővel az alkamazkodást is, hiszen valahogy dűlőre kell jutni a körülöttünk levőkkel. De ilyenkor nagyon fontos minél inkább hagyni a számunkra nem fontos dolgokban engedni (pl. a törülköző melyik oldala legyen felfelé, vagy melyik bögre a megfelelő a kakónak, stb.). Így nagyobb az esély, hogy lehet rá hatni a fontos helyzetekben. Amikor nem lehet úgy, ahogy ő szeretné, nagyon intenzíven reagál, ami talán nem átlagos. Így akkor lehet a legjobban kezelni a helyzetet, ha a reakció rá szintén nem az átlagos. Fontos, hogy el is kell mondani egyszer-kétszer, hogy most nem lehet, most nem kaphatja meg, stb., de utána nem kell az értelmére hatni, mert nem is lehetséges. Hagyjanak teret arra, hogy kiengedje a gőzt, mert benne valószínűleg tényleg intenzívebben vannak az érzelmek, így kiengednie is ki kell tudnia. Ha elviselhetetlen, akkor akár egyedül, egy arra kijelölt helyen, és biztosítva őt, hogy újra közel kerülhet. Szóval a leírtak alapján a viselkedése életkorának megfelelő, de intenzívebb megjelenésű, ami miatt nem mindig könnyű, és várhatóan ebben a későbbiekben is ilyen intenzív lesz. Ha úgy érzik, hogy túl sok, túl nehéz, akkor érdemes segítséget kérni, inkább csak Önöknek, mint a kislányuknak, hogy a helyzetek kezelésével gyermekük is megtanuljon idővel bánni ezzel a temperamentummal. Addig meg engedjék sokat mozogni, játszani, önmagát kifejezni, stb. Ha ezek megvannak, akkor ő is könnyebben veszi saját impulzusait.

Kistestvérével kapcsolatban egyelőre én nem aggódnék. Biztosan vannak negatív érzései felé, mint ahogy mindannyiunknak vannak indulatai a másik felé. Az lesz a kérdés, hogy ki tudja-e fejezni valamilyen formában, hiszen ha intenzíven él meg mindent, akkor az érzéseivel is így van.

Üdvözlettel

Standovár Sára

Problémakör: 
Share

Kérdezek a szakértőtől

Nevet vagy nicknevet adjon meg. Amennyiben engedélyezi, meg fog jelenni a weboldalon.
A weboldalon nem jelenik meg, közvetlenül erre a címre fog választ kapni a kérdésére.
Itt tegye fel a kérdését!
Ezzel tudomásul veszi, hogy kérdése és az arra adott válasz szerkesztett formában megjelenik a weboldalunkon, illetve megjelenhet Mindennapi Pszichológia magazinban is.