Úgy érzem, hogy a környezetemben van egy nárcisztikus személy, aki egész pontosan az édesanyám párja. Napi rendszerességgel nem, de azért havi szinten 2-3 alkalommal mindig előfordul, hogy valamin összevesznek, amiben persze az én anyám a hibás,
a párja úgy gondolja, hogy saját magának mindig igaza van. Sokszor észreveszem, hogy anyám érdekei nem érvényesülnek, ellenben a párja érdekei igen. Előfordult már olyan, hogy meg akarta szabni, hogy milyen ruhát vegyen meg a boltban. Ha szólunk neki, hogy mosson kezet, amikor hazajön, és leveszi a cipőjét, kabátját, stb. akkor ellenkezik és egyenesen erőszakos kötekedésnek éli meg. Édesanyám fél a koronavírustól, a párja természetesen tagadja a koronavírus létezését, és azzal magyarázza, hogy Isten úgy is tudja, kinek kell elkapnia a vírust, ha van, tehát tök mindegy, hogy mosunk kezet vagy sem. Természetesen mindig minket állít be erőszakosnak, és azt állítja, hogy mi sem mosunk soha kezet. Nem beszél a gyerekkoráról, nem beszél a családjáról, nem árulja el, hogy hol lakik (hozzánk jár minden nap, de nem lakik itt, nincs bejelentve, nem is szándékozzuk őt bejelenteni és ide költöztetni). 6 éve vannak együtt anyámmal, és a mai napig nem mutatta be anyámat az édesanyjának. Erre egyszer azt mondta, hogy nem kell tudnia, hogy ki az anyja. Sokszor előfordul, hogy b*zdmegol anyámnak, amire anyám számtalanszor megkérte, hogy ne tegye, mert megalázónak érzi, és csak mondja, csak mondja. Erre azt mondta, hogy ő egy melós ember, és a melósok mind káromkodnak, nem fog ezen változtatni. Anyám ha találkozik a barátnőjével és ezt elmondja a párjának, természetesen megjelenik a találkozás helyszínén. Előfordult olyan, hogy anyám barátnőjének is megmagyarázta, hogy ne azt a cipőt vegye meg, amit kinézett magának, mert saját magával szúr ki, mivel neki az a cipő nem tetszett.
A maszkviselést elutasítja, mondván, hogy nincs koronavírus és csak bohócot csinál belőlünk a kormány. Összeveszett már buszsofőrrel, boltban biztonsági őrrel, dohányboltban elküldte melegebb éghajlatra az eladónőket azért, mert szóltak neki, hogy vegye fel a maszkot, vagy hogy húzza fel az orrára. Kb. egy bő hónappal ezelőtt történt egy olyan eset, hogy a boltban összeveszett az eladókkal, mert szóltak neki a maszkért, és a végén az anyámat hozta ki hibásnak, hogy nem állt ki mellette, és hogy tulajdonképpen nem szereti őt anyám. Nem egyszer fordult már elő az, hogy kioktatta anyámat, hogy az nem szeretet, amit ő csinál, és hogy akinek el kell magyarázni, hogy mi a szeretet, annál bajok vannak. Ha anyám beteg, sokszor akkor sincs meg benne a kellő empátia, csak a
saját problémái léteznek. Természetesen neki mindig vannak problémái, mindig az ő problémáját kell meghallgatni, anyám problémája nem is fontos számára. Egyszer ezt mondta anyámnak: "mi közöm a te problémáidhoz?"
Spanyolország a mindene, csak oda szeret menni nyaralni, anyám már többször mondta, hogy neki nincs igénye arra, hogy mindig Spanyolországba menjenek, neki jó a Balaton is. Erre a párja: "nem megyek a sok bunkó magyar közé, különben is gyerekkoromban minden nyáron voltam a Balatonon."
Sokszor a kollégáinak, ismerőseinek henceg és mutogatja, hogy mit vett anyámnak. Anyámnak ez nem tetszett, és megkérdezte, hogy miért kell mindenkinek mutagatnia, hogy mit vett neki. Erre az volt a válasza, hogy azért, mert az emberek irigyek, és ezzel hergeli őket. Meg, hogyha valakinek nem tetszik az, ami neki igen, akkor az az ember irigy rá. Ha anyám valamiben nem ért vele egyet, nemritkán megsértődik, nem szól hozzá. Volt, hogy anyámra azt mondta, hogy üldözési mániája van, és csak kitalálja azt, amiket a párja mond rá. Nem lehet vele szinte semmit sem megbeszélni, mert mindig mi vagyunk a hibásak. Engem szó szerint le szaremberezett, amikor azt mondtam neki, hogy ő egy nárcisztikus elmebeteg (ekkor már nagyon dühös voltam rá). Amikor anyám azt mondta neki, hogy mivel nap mint nap jár hozzánk, itt alszik, eszik, adjon bele a rezsibe, akkor ő erre azt mondta, hogy nem fog használati díjat fizetni. Persze azóta már ad bele a rezsibe, de néha van, hogy szólni kell neki miatta.

Én ezekből a megnyilvánulásokból, jelekből azt gondolom, hogy anyám párja egy nárcisztikus ember. Mit lehet tenni ilyen esetben? Tudom, a nárciknak nincs betegségtudatuk, terápiára nem mennek el. Mi a megoldás ilyenkor?

Kedves Kérdező!

Levelében az a legérdekesebb, hogy két fél áll egymással szemben az Önök családjában, Ön az édesanyjával az egyik oldalon, édesanyja párja a másikon. Többször ír többesszámban magukról, mint akik teljes mértékben azonos véleményt képviselnek. Ön pedig szinte úgy írja le a történteket, érzelmileg annyira azonosul velük, mintha magával történtek volna. Természetes, hogy támogatja az édesanyját a nehéz helyzetekben, mellé áll, időnként ki is áll érte. Úgy tűnik, hogy Önök sok esetben együtt lépnek fel édesanyja párja ellen. Nem tudom, hogy édesanyja párja nárcisztikus-e, mindenesetre olyan valaki, akinek van saját véleménye, amit el is mond, és megpróbálja ezt ráerőltetni a környezetére. Szeret szembeszállni a hatalommal, amúgy hétköznapi módon, nem forradalmat csinál, csak ellenáll.

Lehet, hogy ezek a jelenségek jobban zavarják Önt, mint az édesanyját. Leveléből úgy veszem ki, hogy Ön már felnőtt, de még az édesanyjával él, ezért Önt is érintik a férfi nézetei. Próbálja megfigyelni, mennyire a saját érzései, indulatai azok, amiket leírt, és mennyire az édesanyjáé. Úgy tűnik, hogy ők valamiért összetartoznak, és a férfi – nagy hangja ellenére – szereti az édesanyját. Édesanyja lehet, hogy halk, és néha elégedetlen, de mégis tudja irányítani a párját, aki némi morgás után megteszi azt, amire édesanyja kéri. Ők egy pár, már 6 éve kitartanak egymás mellett. Ez az édesanyja felnőtt (már nem gyerekeket nevelő anya) női élete. Ennek a férfinak nem az Ön igényei mentén kell viselkednie, hanem édesanyjának kell megfelelnie. Biztosan nehéz ezt nyugodtan elfogadnia, főleg, ha mindig ketten éltek édesanyjával, de most egy újabb életszakaszba léptek, amikor Ön már felnőtt, és talán elkezdi majd a felnőtt életét, édesanyját pedig nem kötik már a gyereknevelés terhei, élheti a „saját” életét.

üdvözlettel

bárdos kata