Jelenlegi hely

Rettegünk a fiamtól

A 25 és 27 éves fiammal lakom együtt. Illetve eddig a párommal. A nagyobbik fiamnak dühkitörései vannak. Összeveszett mindenkivel a szűkebb és a tágabb családban is. Itthon örjöng, tör-zúz. 20 éves sérelmeket emleget. Vélt vagy valós sérelmeket emleget. És mindenkit gyűlöl. Rettegünk itthon. A párom elköltözött itthonról, mert ő is a célpontja. Aggódom a család összes tagjáért. Érte is. Szakemberhez nem hajlandó elmenni. Teljesen tanácstalan vagyok. Ha következetes vagyok vele, az sem használ. De azt sem akarom, hogy mindenki a szőnyeg alatt közlekedjen itthon.

Kedves Édesanya!

Felnőtt gyerekeivel él, és egyikük miatt egész családja retteg, élettársa elköltözött. Vajon mi az oka annak, hogy felnőtt gyerekei még nem kezdtek önálló életet, „mamahoteleznek”, ahogy ma mondják. Élősködnek a szülőkön, irányítani próbálják a családot, pl. azzal, hogy rettegésben tartanak mindenkit. Fontos, hogy mióta tart ez a helyzet. Mindig ilyen volt a kapcsolata a fiával, vagy valamikor megváltozott. Miért?

A mamahotelezés ma nagyon gyakori, főleg a fiúk esetében. Halogatják a családalapítást, a munkába állást, az önálló felelősségvállalást. Sok esetben élvezik az anya és a család nyújtotta kényelmet, kiszolgálást, szeretetet, anyagi biztonságot. A családi élet ciklusokból, jól körülhatárolható időszakokból áll - a párkapcsolat kialakulásától a halálig. Amikor felnőnek a gyerekek, akkor kezdődik az „üres fészek” időszak, amikor a gyerekek kirepülnek, és a pár magára marad, ki-ki külön úton folytatja az életét. A gyerek saját célokat keres, új családot alapít, a fészekben maradók is kialakítják az új, „gyerekmentes” életüket. Vannak esetek, amikor ez a leválás nem történik meg, és ez mindkét félen múlhat.

Ha együtt marad gyerek és szülő - és itt nem a többgenerációs családként élőkre gondolok, hanem azokra a helyzetekre, amikor a gyerek megőrzi gyerek-helyzetét, és a szülői szerep se tud lezáródni – ez mindig valamilyen elakadást jelent a család fejlődésében. Beszéltünk már a gyerek érdekeiről, de lehet, hogy a szülő nem tudja elengedni a gyereket. Fél az egyedülléttől, nagyon szoros a kapcsolat, emiatt a gyerek nem találja helyét a külvilágban. Lehet, hogy a család a sok szolgáltatással túl kényelmessé teszi a gyerek számára az otthonmaradást.

A felnőtté válás egyik fontos állomása, amikor a gyerek kialakítja a saját véleményét, kiértékeli addigi életét és kapcsolatait, véleményezi a környezetét, a szüleit. Ilyenkor kerülnek felszínre a sérelmek. Nagyobbik fia kicsit elcsúszott ebben a folyamatban, általában a serdülőkor utolsó szakaszában jellemző ez a viselkedés. Nagyok lehetnek a vélt vagy valós sérelmek, melyek ilyen heves indulatkitöréseket váltanak ki, jó részük feltehetőleg Ön ellen irányul.

Érdemes lenne megvizsgálnia saját szerepét az egész helyzetben. Mivel tudná segíteni a gyerekek önállósodását, leválását. Ebben az életszakaszban a párjával kellene élnie, a gyerekek nélkül. Párja elköltözése komoly figyelmeztetés arra, hogy nem jó irányba mennek a dolgok. Ha jó a kapcsolatuk, akkor párja komoly szövetségese, segítője lehet abban, hogy előbbre lépjenek. (Pl. el is költözhetne hozzá, és boldoguljanak a fiúk, ahogy tudnak.) Mindenképpen érdemes lenne saját magának is segítséget keresni. Egy terápiában megérthetné, mi vezetett ide, és hogyan tudná elengedni gyerekeit, hogy ők is élhessék felnőtt életüket. Ha Ön változik, változnak a családi szerepek is, talán nagyfia is megtalálhatja a maga útját. Szakembert a MIPSZI oldalain is kereshet.

Üdvözlettel

bárdos kata

 

Gyermek klinikai szakpszichológus
Share

Kérdezek a szakértőtől

Nevet vagy nicknevet adjon meg. Amennyiben engedélyezi, meg fog jelenni a weboldalon.
A weboldalon nem jelenik meg, közvetlenül erre a címre fog választ kapni a kérdésére.
Itt tegye fel a kérdését!
Ezzel tudomásul veszi, hogy kérdése és az arra adott válasz szerkesztett formában megjelenik a weboldalunkon, illetve megjelenhet Mindennapi Pszichológia magazinban is.