Jelenlegi hely

Nem tudom elviselni a párom múltját

Semmi probléma nincs vele, teljesen normális kapcsolatai voltak, de nem tudom elviselni, hogy ő korábban a párjaival annyi szép helyen járt és olyan sok szép emlék köti hozzájuk. Én nem vagyok nagy utazós, túrázós, és igazából ő sem az. Mégis az utolsó párjával, mivel ő szeretett kirándulgatni, Európa összes városában jártak (szó szerint) több napot is. Minden héten utaztak valahova, ő ezt egy évig élvezte, mert még új volt neki, aztán már nem, majd emiatt szakított, mert sok volt neki az utazás. Ezt megelőzően, az akkor párjával pedig túrázni jártak, pedig túrázni se szeretett. Engem ezek nagyon-nagyon érzékenyen érintenek, és nem tudok elfogadni, nagyon bánt, hogy ennyi szép emléken túl van már, én pedig sehova nem jutok el vele, mert én valóban nem szeretek utazni. Ha megyünk valahova is, állandóan kérdezgetem, hogy a másikkal itt mit csináltak, mennyire érezte jól magát stb. Nem tudok ekkor leállni... Nagyon zavar, amit csinálok, de az még jobban, hogy nem tudom elfogadni a múltját. Szakítanom kellene, vagy helyre lehet ezt bennem billenteni valaha?

Kedves Hölgyem!

Valóban nehéz lehet, hogy párja múltja tele van élményekkel, míg a jelenük szinte üres. Az élmények megszerzése kalandok útján lehetséges, mely némi kockázattal is jár. A szép képek, tájak, illatok, ízek csak úgy érhetők el, ha feladjuk értük napi kényelmünket. Párja – igaz, hogy csak a párok kedvéért – meghozta ezt az „áldozatot”, és emlékei gazdagok. Ha nem járnak sehová, ezek az emlékek is elhalványodnak, a múlt részévé válnak. Így egyre közeledik az az idő, amikor az ő emlékei is elveszítik fontosságukat, frissességüket. Kérdés, hogy lehet-e ez egy kapcsolat célja? Érdemes-e az élmény nélküliség felé haladni? Miről fognak akkor beszélgetni, mire emlékeznek vissza majd évek múlva? Talán van középút: utazni, de nem nagyon gyakran. Jól megtervezni az utakat, jól előkészíteni, és hazaérve sokat foglalkozni a látottakkal, az átélt élményekkel. Így kevés kényelmetlenséget vállalva juthatnak közös élményekhez. Minél több közös élményhez jutnak, annál jobban halványulnak a másokhoz kötődő emlékek.

Üdvözlettel

bárdos kata

Problémakör: 
Gyermek klinikai szakpszichológus
Share