Jelenlegi hely

Nem akar pszichológushoz fordulni, mondván, ő nem bolond

Kedves Réka! Szeretnék segítséget kérni azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet rávenni arra valakit, hogy neki  segítségre lenne szüksége. Egy ismerősöm gyermeke leukémiában szenved, a transzplantáció is megtörtént decemberben. Mikor megtudtam, hogy a 23 éves gyerekkel ez történt, felajánlottam a segítségemet, amiben csak tudok, segítek. A beteg gyerek egyre több segítséget kért, mint hogy vigyem be a kórházba, adagoljam ki a gyógyszereit, segítsek takarítani, stb, stb, amit örömmel tettem, ha ezzel segíthetek a gyógyulásban. Egyre többször fordultam meg náluk emiatt és most ott tartok, hogy nem tudom, hogyan kezeljem a náluk kialakult problémákat. A szülők és a gyermek között olyan helyzet van, amiről úgy gondolom, hogy pszichológus segítségére lenne szükségük. A szülőkkel beszéltem erről és ők is azt látnák helyesnek, ha mindhárman szakember segítségét kérnék, de a gyermek hallani sem akar erről a megoldásról, mert mondván, ő nem bolond és nyomatékosan elutasítja azt. Szeretném kérdezni, hogyan lehetne ezt úgy megbeszélni vele, hogy belássa, el kéne fogadnia egy szakember segítségét?

Kedves Hölgyem!

Az Ön által leírt történet valószínűleg épp olyan szövevényes, mint maga a valóság. Ami a legfontosabb, nem derül ki a levélből, hogy Ön ki ebben a történetben. Ön ismerősként jár segíteni, takarítani, gyógyszert adagolni egy 23 éves felnőtthöz, aki közben a szüleivel lakik? A szülők ezt hogy fogadják? A fiatal (nem gyerek!) mit vár Öntől? Ön szerint hol van ennek a folyamatnak a vége, meddig és miben kell segíteni? Tudom, Ön nem ezt kérdezte, mégis fontosnak tartom, hogy ezt a szálat, az Ön történetét se hagyjuk ki a problémából. Hiszen előfordul, hogy miközben segítünk, a legjobb szándékkal is olyan folyamat részesei leszünk, ami már nehezen tartható kézben.

A fenti gondolatmenet mellett a konkrét kérdésre a következőt tapasztalom. Amikor valaki elutasítja a pszichológusi segítséget, nem sok esély van arra, hogy rávegyék a szakemberrel történő találkozásra. Érdemes azt hangsúlyozni, hogy milyen nehézségeket lát Ön vagy a család a fiatal életében, és ebben segítséget jelenthet egy külső segítő. Illetve jelen esetben javasolt a családterápia, ahol a szülők elköteleződése a terápia mellett azt is jelenti, hogy a fiatalnak is jelen kell lennie. Így lehet arról az oldalról közelíteni, hogy a fiatal jelenléte a szülők számára fontos segítség lenne. De hangsúlyozom, akarata ellenére senkin nem lehet változtatni.

Üdvözlettel,

Kovács Réka

pszichológus
Share