Jelenlegi hely

Néha már rossz anyának érzem magam

A 6,5 éves kisfiammal van probléma. Nem akarja elfogadni és betartani a szabályokat az oviban. Egyátalán nem eszik ott soha és nem is alszik ott. Dühkitötései vannak, ha valamit ott ráerőltetnek vagy nem úgy történik valami, ahogy ő akarja. Az egyik óvónővel egyátalán nem jön ki, és nem is bírja elviselni. Itthon is próbálkozott ezekkel a "dühkitörésekkel", de mondtam neki, hogy én nem óvónéni vagyok, "kikapsz" - és abbahagyta. Iskolába sem engedik, szerintük autista tüneteket produkál...
1 éves korára beszélt és elindult, viszont nagyon mozgékony. Nem tud megülni, viszont attól még figyel, de más tevékenységet folytat, pl. meseolvasás közben (itthon leül es figyel rám). Viszont nagyon értelmes, hiába mást csinál, elmond mindent, mit tartalmazott a mese. A szabályokat nem akarja elfogadni. Idehaza nekem is nehezen érti meg azt, hogy nem szabad. Az ő akaratát akarja érvényesíteni. A halál témája is foglalkoztatta, aminek hangot is adott, persze hogy az oviban, amin totál kiakadtak, de idehaza leültem vele és megpróbáltam vele az ő szintjén ezt megértetni valamennyire, és úgy tűnik, sikerült, mert abba is hagyta (nem tudta, mit beszél).
Az édesapjával már másfél éve külön vagyunk, nonstop én voltam vele és sok veszekedést hallott sajnos. Volt, hogy kiküldte a szobából is, hogy ne jöjjön be hozzánk, szóval nem jó kapcsolatot ápol vele. Lett egy új párom lassan 1 éve, de nem akarja elfogadni, pedig eleinte szerette, kedvelte (még nem költöztünk össze). Már a párom is próbálkozott nála sok mindennel, egy darabig működik, aztán már ha nem úgy pattogunk, ahogy ő akarja, már ordít rá, hisztizik, be se engedi a szobájába, és azt kiabálja, hogy bántja őt, fojtogatja, ami kizárt, és már a gyerek is bevallotta, hogy hazudott, nem igaz.
Teljesen elkeseredtem, néha életkedvem sincs már. Lehet, hogy nekem lenne szükségem már pszihológusra, mert nem tudom, hol rontottam el, és rossz anyának érzem magam, mert akármit csinálok, minden rossz. Nem is folytatnám inkább tovább magamról..

Kevdes Anyuka!

Sok irányból is nehéz a helyzet, amiben van. Nem kell ott abbahagynia a történetet, hogy magára már ne jusson idő! Ha úgy érzi, és van rá lehetősége, csak biztatni tudom, hogy felkeressen egy pszichológust, mert az Ön egyensúlya már önmagában is kihat a gyermekre, így ha jobban érzi magát, esélyesebb, hogy jól reagál a konfliktushelyzetekre. A történetéből úgy tűnik, hogy nemcsak régen, hanem most is egyedül van kisfiával való harcában. Az óvoda inkább csak vádló, a kisfiú apukája lazább kapcsolódással van jelen, az új párja meg még nem tud jelen lenni a szülői kérdésekben - érthető módon. Ezek összeségében abszolút indokolják, hogy magának is segítséget, támaszt keressen.

Kisfiával kapcsolatban az első gondolatom az volt, hogy tényleg elképzelhető, hogy van valamilyen érintettsége, bár én a leírtak alapján inkább figyelmi vagy hiperaktivitás nehézségre gondolnék, nem autizmus spektrumra, de ami fontos: személyes találkozás nélkül én ezt nem tudom megítélni, és ami még fontosabb: egy óvodapedagógusnak sem joga, sem képesítése nincs rá, hogy diagnosztizáljon. Ha szerintük felmerül, akkor javasolhatják szakember bevonását, amit én is javasolnék: pszichológus-gyógypedagógus vonalon érdemes elindulni, ha felmerül, úgyis továbbirányítják. Mert ha ilyen nehezítettség van a háttérben, akkor teljesen másképp kell reagálni a kisfiára, másképp ért dolgokat, így más megoldások fognak működni nála. Így több irányból is azt javasolnám, hogy gyűjtsön maga köré szakember támaszokat, akik mind az Ön irányából, mind a kisfiú irányából segíteni tudnak.

Addig is érdemes inkább kevesebb szabályt, de azt következetesen betartani, és jutalmazni, dicsérni, amikor ezt megteszi. Az még szuperebb lenne, ha ebben az óvodával együtt tudnának működni, és ott is el tudnának engedni olyan szabályokat, amik elengedhetők, és jutalmazás, dicséret lenne, mikor alkalmazkodik, szófogadó. Mert ezek a visszajelzések akkor hatékonyak, ha azonnal történnek, így a napközben történtekre akkor, helyben kellene reagálni, hogy rögzüljön. De ebben is pontosabb iránymutatást tud kapni, ha személyes kapcsolata lesz egy pszichológussal.

Üdvözlettel

Standovár Sára

Share

Kérdezek a szakértőtől

Nevet vagy nicknevet adjon meg. Amennyiben engedélyezi, meg fog jelenni a weboldalon.
A weboldalon nem jelenik meg, közvetlenül erre a címre fog választ kapni a kérdésére.
Itt tegye fel a kérdését!
Ezzel tudomásul veszi, hogy kérdése és az arra adott válasz szerkesztett formában megjelenik a weboldalunkon, illetve megjelenhet Mindennapi Pszichológia magazinban is.