Jelenlegi hely

Mozaik-családi problémák

Mozaikcsaládban élünk. Páromnak az előző kapcsolatából van egy 10 éves kislánya, és van egy 2 éves közös kisfiunk, aki épp dackorszakban, ellenkezik, hisztizik és verekszik is. Természetesen rászólunk, leguggolok hozzá, felrehívom és elmondom neki, hogy ez így nem helyes. Párom szerint túl engedékeny vagyok. Ő és a lánya abból is ügyet csinál, ha a kisfiú nem akarja, hogy megöleljék vagy megpuszilják. Ilyenkor azzal büntetik, hogy elfordulnak tőle és távolságtartóan viselkednek. Ha a gyermekem pár perc múlva odamegy pl. az apukájához, azt látom, hogy az apja rideg vele és dorgálja, hogy a testvérével miért viselkedett így. Plusz párszor már elhangzott az apuka szájából, hogy “most hagyjad, mert bolond” vagy “mostanában elég bunkó ez a gyerek”. Mindezt a 10 éves lányának mondja a 2 éves fiáról. Mikor megkérdezem, miért tesz ilyet, az a válasz, hogy sajnos a 10 éves kislányt nagyon megviseli, hogy az öccse nem akarja megölelni. Rosszul gondolom, hogy egy ennyi idős gyereknek ezt már meg kellene értenie, ha a szülő jól kommunikálja felé?

Kedves Anyuka!

Ahogy írta, hogy mozaik családról van szó, a konfliktusok mindig egy kicsit kuszábbak. Kisfia reakciója a leírtak ismeretében életkorilag megfelelőnek tűnik, megfűszerezve azzal, hogy nem szereti a testi kontaktus - ami szintén teljesen elfogadható, ilyen korú fiúknál sokszor jelen levő jellegzetesség. Ha nem az lenne, akkor sem a megalázás és elutasítás a megfelelő reakció, főleg, ha a cél az lenne, hogy utána megölelje féltestvérét vagy édesapját. Nehéz ez az időszak alapjáraton is, mert valójában jó, hogy dacol, hiszen az öntudata fejlődik, de közben ésszel ilyenkor nem lehet rá hatni, lehet elutasítani a viselkedését, hogy ne rögzüljön, miközben mégis engedélyezve van a dühe. Picit finomabban érdemes megfogalmazni, és nem általánosítani az egész gyerekre, hanem csak a viselkedésére: "tudod, ilyenkor nem lehet rá hatni, csak várjuk ki a végét, olyan bolondosan reagál ilyenkor, így tudja kifejezni, hogy mérges, stb." Amikor sikerül kikeverednie ebből, akkor lehet neki visszajelezni, de sokkal fontosabb, hogy olyankor el legyen fogadva, hiszen így tanulja meg, hogy dühe elfogadható, szeretve van, és akkor mer majd ölelkezni vagy ölelést elfogadni idegesen, vagy frusztrált helyzetben is.

A másik, ami felmerült bennem, hogy nemcsak a nagylánynak, hanem valószínűleg férjének is nehéz lehet, hogy elutasítja olyankor a kisfia, és ezért a nagylány felé zár, vele kerül koalícióba. Érdemes lenne vele beszélgetni erről, hogy hogyan éli meg, mikor ez történik, és hogyan tudna Ön mellette lenni, hogy ne a kislányára támaszkodjon. A gyerekek amúgy elég ügyesen tudnak alkalmazkodni helyzetekhez, és biztosan azt is megérti 10 évesen, hogy most épp nem akar ölelkezni, ez a "most éppen"-re vonatkozik csak. Attól még neki is szabad kifejezni az aktuális érzését, hogy ez rosszul esik neki, úgy éli meg, hogy ilyenkor nem szereti a kisfiú. De a kifejezés után lehet kicsit beszélni róla, hogy vajon tényleg ezt jelenti-e? Keressenek más módokat, amivel tudnak ilyenkor kapcsolódni: pacsi, kacsintás, vagy akármi más, egy titkos szó, amivel erősödik a kötődés köztük. 

Üdvözlettel

Standovár Sára

Share

Kérdezek a szakértőtől

Nevet vagy nicknevet adjon meg. Amennyiben engedélyezi, meg fog jelenni a weboldalon.
A weboldalon nem jelenik meg, közvetlenül erre a címre fog választ kapni a kérdésére.
Itt tegye fel a kérdését!
Ezzel tudomásul veszi, hogy kérdése és az arra adott válasz szerkesztett formában megjelenik a weboldalunkon, illetve megjelenhet Mindennapi Pszichológia magazinban is.