3 gyermekem van, a legkisebb 7 éves múlt, és sajnos sokszor hazudik nekem. Megpróbál elsumákolni dolgokat, letagadja, ha valamit csinált: nem ő volt, nem vállalja a felelősséget a tetteiért. Nem tudnám egy témakörre szűkíteni, különböző élethelyzetekben fordul elő a hazugság. Nem tudom, hogy lehetne ezt kezelni – a másik kettővel soha ilyen problémám nem volt, ők már kamaszok, és most sem fordul elő. Sajnos az anyai nagymamát vélem felfedezni benne, ő is egész életében ezt tette. Nem szeretném, ha a gyermekem is ilyen életet élne…
Megpróbál elsumákolni dolgokat
Kedves Anyuka!
Nem könnyű, mikor egy gyermek nagyon hasonló, mint egy rokona, főleg, ha olyan dolgokban, amik nem vonzóak, nem könnyen elfogadhatóak, vagy akár károsak. De fontos hangsúlyoznom, hogy a gyermek viselkedése sokszor pont azért válik olyanná, mert már eleve ezt feltételezték róla. Mintha beteljesítené azt az „elvárást”, hogy olyan legyen, mint a családtagja. Így fontos meglátni benne – jelen esetben legkisebb gyermekében –, hogy ő nem az anyai nagymama. Vegye észre, hangsúlyozza azokat a tulajdonságokat, amik egyediek benne, amitől másmilyen, mint a nagymama. Emellett persze fontos foglalkozni azzal is, hogy miért van jelen ez a sumákolás, hazudozás. Óvodáskorban még nehezen különböztetik meg a valóságot a képzelettől, a vágyaktól. Így sok esetben a reakciója arról szól, hogy valamire vágyik, valamit nagyon szeretne, vagy valamilyennek látja – nem tudatosan torzít, mond „nem igazat”. 7 évesen már használhatja tudatosan, direkt, de előfordulhat még az is, hogy a vágyai jelennek meg. Ilyenkor érdemes finoman visszajelzni a valóságot. Pl.: „Biztosan jobb lenne, ha nem te öntötted volna ki a vizet, de úgy látom, te voltál, ezért gyere, segíts feltörölni”. Így egyszerre benne van az elfogadás, de a valóság és a következmény is. Ha kevésbé fél a következménytől, ha eleinte együtt vállalják azt, akkor könnyebben fogja vállalni a felelősséget. Viselkedése szólhat arról is, hogy a figyelmet szeretné magára vonni. Érdemes azt is mérlegelni, hogy Ön mennyi időt tud rá szánni, nem lehet-e, hogy egy kicsivel többre igénye? Már napi 5-1o perc kiemelt, egyéni figyelem is sokat jelenthet egy gyereknek.
Üdvözlettel Standovár Sára