Jelenlegi hely

Még mindig szeretem!

2017 októberében a munkahelyemen megismertem Tamarát. Ő akkor 17 volt, én 30. Nagyon nagy szerelem lett belőle. Sokat utaztunk együtt, többek között szép külföldi helyekre is. 2020 márciusában eljegyeztem. Sajnos 2020 októberében szakított velem, a tanulmányi nehézségekre hivatkozva – majd novemberben összejött egy sráccal, aki kollégista társa. Nagyon ki vagyok borulva, mert még mindig szeretem! Hogyan legyek túl rajta? Már az öngyilkosság is megfordult a fejemben! Hogy tud valaki ilyen szívtelen lenni?

Kedves Sándor!

13 év korkülönbség óriási ebben az életkorban. Tamara még szinte gyerek volt, amikor a kapcsolatuk elkezdődött, Ön mellett lett nő és felnőtt. A lány most 21 éves, tapasztalt, felnőtt nőként inkább a kortársaihoz vonzódik, azokkal tölt sok időt, akikkel a mindennapi élete során együtt van. Úgy hiszem, illúzió lenne azt hinni, hogy ez visszafordítható. Nem hiszem, hogy ez szívtelenség Tamarától, most más igényei vannak, és továbblépett. Önnek is lépnie kell. Egy gyereklánnyal kezdett kapcsolatot, aki Ön mellett lett nő. Szép éveket töltöttek együtt, ami azt is mutatja, hogy Ön nem akármilyen férfi. Ugyanakkor a nagy korkülönbség komoly akadály lehet ilyen fiatal partner esetében. Más dolgokat várnak az élettől, és máshol is tartanak az életükben. 34 évesen Ön talán már családra, lakásra, egy felnőtt nőre vágyik. Tamara szórakozni, tanulni akar, és nem gondol még családalapításra. Önnek olyan párt kellene keresnie, aki ugyanarra vágyik, mint Ön. Hiába jó egy fiatal nővel lenni, ebből nem nagyon lesz tartós kapcsolat.

Biztosan nagy különbség van az érdeklődési körükben is, más a tempójuk, az életstílusuk. A szép kaland eddig tartott, de a valóság már túllépett Önökön, másfelé tart az életük, és ezt Önnek is észre kell venni. Biztosan fel tud idézni sok apróságot, amit nehezen viselt el Tamarában, a fiatalságát, a gyorsaságát, a modern dolgokhoz való vonzódást stb. Minél több dologban válnak elégedetlenné egymással, annál nagyobb lesz a távolság érzelmileg is. Lehet, hogy Ön még nem szakított volna, bár talán már felmerült Önben is a gondolat, de még több volt a vonzó, mint a taszító érzelem.

A szakítás mindig komoly önismereti feladvány, érdemes végiggondolni, mi vezetett ide. Mi távolíthatta el párunkat, mi nem volt elég neki. Ezt a munkát mindenképpen érdemes elvégeznie, mert segíthet egy következő párkapcsolatban. Ha nagyon nehezen birkózik meg a szakítással, akkor forduljon pszichológushoz, aki segít átvészelni a nehéz időket.

üdvözlettel

bárdos kata

 

Problémakör: 
Gyermek klinikai szakpszichológus
Share