Jelenlegi hely

Levegőt alig kapunk egymástól

A problémám a családommal van, legelső sorban középkorú szüleimmel. Régen kifejezetten jó volt a kapcsolatunk, fiatal kamaszkor - felnőttkor alatt egészen hagytak kibontakozni, saját döntéseket hozni, saját felelősséggel élni, egyre felnőttesebbé válni. Történt egy törés az életemben, amit ők nem tudnak, hogy pontosan mi a problémám, mi hogy történt, illetve volt olyan kialakuló párkapcsolatom, ami kapcsán túl nagy betekintést engedtem nekik az egész szituációba, kifejezetten erőszakosan beleavatkoztak, nem tudtam
továbblépni, a párkapcsolatokkal azóta is szenvedek. Hatalmas dühöt és haragot érzek irántuk, egy ideje szabotálják a dolgaim, óriási, általam soha el nem képzelt nézeteltérések és feszültségek vannak köztünk, levegőt alig kapunk egymástól, úgy érzem, ők ezt szándékosan csinálják. Túl hamar mentem el itthonról, most megint vissza akarnak tartani, plusz nem értünk egyet RENGETEG mindenben, visszaélnek azzal, hogy csak részben vagyok önálló, nem teljesen, építkezünk és ezzel is, borzasztóan érzem magam, képtelen vagyok kijönni a környezetemmel, velük különösen. Kérem adjon tanácsot. Olyanokról vitatkozunk hogy hogyan mosok, hogyan főzök stb. stb., nem akarják engedni, mikor én meg akarom csinálni rendesen, de nem engedik meg. Nagyon elegem van.

Kedves Kérdező!

A szülőkről való leszakadás a kamaszkori lázadásokkal lesz látványos, feszült. Ilyenkor kerülnek felszínre azok az értékbeli különbségek, amelyek a fiatal és a szülők között feszülnek. Ebben a szakaszban derül ki, hogy a szülők mennyire képesek együtt változni a felnőtt gyerekükkel. Viszonylag könnyen élhetik meg ezt a szakaszt azok a szülők, akiknek gyermekei nem lázadnak. A meglepetés akkor következik be, amikor a gyerek hirtelen ki akar szakadni akkor, amikor a szülők már elkönyvelték, hogy velük marad.

A családi élet ciklusokkal, szakaszokkal írható le, minden szakasznak sajátos jellemzői vannak, és az egyik szakaszból a másikba kisebb vagy nagyobb válságokkal lehet átjutni. A fiatal felnőtt igyekszik önálló életet kezdeni, kiszakadni a családból. Ezután a szülők már magukra maradnak, ennek a szakasznak a neve „üres fészek”. A szülők számára válságot jelenthet maga az elszakadás, és az a változás, amiben kiderül, mi maradt a párkapcsolatukból, milyen céljaik vannak együtt, mivel töltik ki a hátralévő életüket. Vannak családok, melyek erre az időszakra érik el azt az anyagi szintet, amikor építkezni kezdhetnek. Olyankor építenek nagy családi házat, amikor a gyereknek, gyerekeknek lassan már menniük kellene. A csalódás mindkét oldalról egyre nagyobb. A szülők saját áldozatvállalásuk eredménytelenségét érzik, a gyerek hálátlan, egyre kijjebb húzódik a családból, nem vesz részt a nagy családi projektben. A gyerek inkább saját életet szeretne, önálló lakást, és nem érti, hogy a család miért nem ezt támogatja. Vannak persze olyan családok is, ahol a gyerekek nem sietnek el otthonról, élvezik az anyagi biztonságot, a támogatást, a gondoskodást (mamahotel). Úgy látom, hogy a szülei is akkor fogtak építkezésbe, amikor Ön már önállósodna, kölcsönösen fogva tartják egymást, emiatt kapcsolatuk feszült, egyikük se arra megy, amerre az útjuk lenne. Emiatt a helyzet miatt a párkapcsolatban sem lehet elég önálló, túl nagy a rálátás a szülők részéről, és az értékbeli, izlésbeli különbségek intenzívebben jelennek meg, mint ha külön élne.

Ilyen esetben maga a kapcsolat az, amit kezelni kell, a szülőknek segítség kell abban, hogyan engedjék el Önt, Önnek pedig abban, hogy meglássa, hogyan lehet önálló. Javaslom, hogy vegyenek igénybe családterápiás segítséget. Ez egy olyan válság, amiből egy erős, egymást szerető család ki tud jutni úgy, hogy mindenki nyer, és nem veszítik el egymást. A helyzet „megoldódhat” durva szakítással is, de ilyenkor akár gyógyíthatatlan sebek is maradhatnak. A „megoldás” lehet a beletörődés, a jelenlegi viszonyok konzerválása. Ezzel a további fejlődés útja zárulhat le, és egyik fél sem lehet maradéktalanul boldog. Próbálja rávenni a szüleit a közös, terápiás munkára. Ha nem sikerül, akkor kérjen saját maga számára segítséget. Szakembert a MIPSZI oldalain is találhat.

üdvözlettel

bárdos kata

 

Problémakör: 
Gyermek klinikai szakpszichológus
Share