Hirdetés

Kamaszfiam falcolt

Kamaszfiam falcolt, és ezzel felkerestünk egy pszichológust, és kettő elég neves pszichiátert. Én laikusként arra számítottam, hogy részt vesz-veszünk valamiféle terápián, hisz utánaolvasva a dolgoknak, pár alkalom után derül(ne) ki, hogy önsértésről vagy esetleges öngyilkossági szándékról beszélünk-e (20-20 vágás, ebből öt-hat mélyebb, mindkét alkaron). Mindhárom szakember egy beszélgetés után azt mondta, hogy csak egyszeri eset volt, és úgy gondolják, semmi "baj" a gyermekemmel (a családunkban ez nagyon nagy dolog volt, még nem hallottunk ilyenről, nem volt  a környezetünkben ilyenről szó soha). Kérném az Önök véleményét, vigyem-e tovább a fiamat, vagy egyelőre fogadjam el ezt a véleményt. Én mint édesanya nagyon aggódom, és nem hagy nyugodni a dolog. Hordtam volna egy hosszabb terápiára is, hogy alaposan megismerhessék őt.


Kedves Szandra!

Érthető az aggódása, hiszen kamaszfiáról van szó, és a falcolás valóban nem egy “kis tünet”. Ezek mellett szerintem mindenképpe érdemes adni a szakemberek véleményére, főleg, ha ennyire egybehangzó. Azonban elképzelhető, hogy más az elképzelésük, más a céljuk. A pszichiáterek, és talán a pszichológus is, ha ilyen területen dolgozik, akkor annak a mérlegelését vállalta, hogy eldöntse, mennyire van a háttérben pszichiátriai kórkép, valódi öngyilkossági szándék, vagy klinikai depresszió. Ezt rövid idő alatt, akár egy hosszabb ülésen el tudja dönteni egy ebben a témában tapasztalt szakember.

Az Ön szavaiból azt veszem ki, hogy egy mélyebb megértés, egy hosszabb távú megoldás lenne a cél, amelyben talán az is kiderül, hogy gyermekének mire van szüksége, mit is akart kifejezni ezzel a tünettel. Uganis a falcolás a legritkább esetben szól öngyilkossági szándékról. Ha szeretné segíteni fiát, hogy megértse saját igényét és megküzdési stratégiáját, érzelmi biztonságát, kapcsolatait erősítse, ahhoz tényleg érdemes olyan szakembert keresni, aki hosszabb távú pszichoterápiát biztosít gyermekének. Fontos megtalálni azt a fórumot, azt a lehetőséget, ahol fia őszintén kifejezheti, hogy mi bántja, megítélés nélkül, még ha ezt nehéz is hallgatni. Ezután olyan szakembert kell keresni, akiben ő megbízik, aki felé meg tud nyílni, és közösen meg tudnak határozni egy célt. Mert akkor is, ha ez csak egy egyszeri eset volt, a háttérben bánthatja valami, elakadása lehet, amihez szüksége lehet külső támogatóra.

Annyit még érdemes figyelmbe venni, hogy a serdülők az önállóság témájában fejlődnek és küzdenek a legjobban ebben az időszakban. Így ilyenkor a pszichológussal való munka is rövidebb távú, jobban keretezett, átlátható szokott lenni. Így elképzelhető, hogy ha belevágnak egy közös munkába, az sem lesz hosszú, összefüggő, mint inkább kisebb célokat követve, rövidebb szakaszokból álló. De mindenképpen szükséges lesz hozzá fia motivációja, elköteleződése. Keressék meg azt a pszichológust, akiben fia megbízik, mert ez lesz a legfontosabb az előrehaladásban.

Üdvözlettel

Standovár Sára

 

Hirdetés
Hirdetés