Jelenlegi hely

Hogy mondhatom el a kisfiamnak, hogy apa soha nem jön már haza?

Férjem 2 hónappal ezelőtt öngyilkos lett, itthagyott a most 13 hónapos kisfiunkkal. Borzalmasan megszenvedem a történteket, nagyon szerettem a férjem, felfoghatatlan, ami történt. Jómagam pszichológushoz járok az eset óta. Édesanyám a támaszunk, ő segít a kisfiunk ellátásában. Drága kisfiam érzi és érti, hogy valami tragédia történt, apa nem jön már haza jó ideje, nem bújhat hozzá, anya sokat sír. Tudom, nem most van még itt az ideje annak, hogy a törtentekről beszélgessek vele. Mégis sokat foglalkoztat a gondolat, mikor és mit mondhatok majd neki, hol van az édesapja, miért nincs velünk? Hazudni semmiképpen sem akarok, de amennyire csak lehet, szeretném megóvni a traumától. Többször mutatok neki fényképet az apukájáról, felismeri, megsimogatja, puszit ad neki. Közben zokog a lelkem...

Kedves Ariell!

Nagyon jól kezeli a helyzetet. Ébren tartja a gyerek szeretetét az apukája iránt, nem titkolja el az érzéseit, nem hazudik. Valóban messze van még, amikor majd el kell mondania kisfiának, hogyan halt meg az édesapja. Addig is fontos lenne, hogy saját maga tisztában legyen ezzel. Ezért is nagyon jó, hogy pszichológushoz jár. A gyász folyamatában azt is végiggondolhatja, hogy jutottak el idáig, voltak-e előjelek, amik csak így utólag látszanak fontosnak.

A gyerekekkel sok nehéz dologról kell beszélgetnünk. Itt egy szabályt érdemes betartanunk: akkor beszéljünk egy ilyen témáról, amikor a gyerek kérdez róla, és mindig csak annyit mondjunk, amennyit kérdez. Ugyanaz a kérdés visszatér majd néhány év múlva, amikor már más mélységben beszélhetünk a dologról, a gyereket más vonatkozások érdeklik majd. Soha ne mondjunk többet, mint amire a gyerek kíváncsi, mert ezzel feleslegesen terheljük. Ha olyanokat kérdez majd, amiknek a megbeszélésére nem állunk készen (akár ő, akár Ön), akkor érdemes ezt őszintén megfogalmazni, és eltenni kicsit későbbre. Ebben az esetben magunk is visszatérhetünk a témára, ha készen állunk rá, nem kell megvárnunk a gyerek kezdeményezését. A kisfia eleinte csak azt fogja kérdezni, hol van az apja, mikor jön haza, ott mit csinál, ahol van stb. Még nem fogja érdekelni, hogyan halt meg és miért. Lehet, hogy csak a serdülőkor elején kérdez majd erre rá.

Jó, hogy van kivel beszélgetnie gyászáról, nem kell kisfiát terhelnie ezzel. Azzal, hogy a kérdéseire (a kérdés pontos tartalmának és életkorának megfelelően) válaszol, a gyerek gyászmunkáját is segíti.

üdvözlettel

bárdos kata

Problémakör: 
Gyermek klinikai szakpszichológus
Share