Jelenlegi hely

A haragom felülírja a szeretetet

22 éves vagyok, van egy 5 hónapos kisfiam, és egy férjem, akivel több mint 3 éve alkotunk egy párt. A gondok most, nem sokkal a kicsi születés után kezdődtek. Igazából indokolatlanul "féltékeny" vagyok a múltjára. Tudni kell róla, nem egy "matyóhímzés", rajtam kívül 14 különböző nőt sorolhat fel - mindezt 23 év alatt.
A problémák ott kezdődtek, hogy mikor kiderült, kik az exei, én mindig kérdeztem, és ő válaszolt. Már ott tartunk, hogy mindent tudok, mit-kivel-hogyan, ebbe beletartoznak a hálószobai dolgok is. Sajnos már ott tartunk, hogy ezekért a múltbeli dolgokért sokszor én rá sem bírok
nézni. Megmagyarázhatatlan haragot, és mellette fájdalmat érzek. Korábban sosem érdekeltek vagy zavartak az ilyen dolgok, mostanra oda jutottam, hogy 58 kilóra lefogytam és aludni sem tudok. Szomorúságot és csalódottságot érzek, több lányt is titkolt előttem, sőt hazudott is
róluk. Azt állította, nem is ismerte őket személyesen és egyebek. Megbántva érzem magam és szomorúnak olyan dolgok miatt, amikre sem befolyásom, sem közöm nincsen. Akkor még csak nem is ismertük egymást. Kérem, adjon tanácsot, mit tehetnék másképp, hogy tudnám ezeket az információkat kiverni a fejemből és végre normális életet élni újra. Sajnos magamon is érzem azt, hogy sokszor inkább távol lennék tőle, mint hogy vele kelljen élnem. A haragom felülírja a szeretetet. Nem tudom irányítani az érzéseim és gondolataim, ami fájó, hiszem a kisfiammal kellene törődnöm.
Még annyit, hogy a vita hevében ugyan, de sok sértő dolgot vágott már a fejemhez a férjem, ami utána ugyanúgy a fejemben ragad: melyik lány mit hogyan csinált jobban az ágyban, vagy mennyivel volt ilyenebb vagy olyanabb. Úgy érzem, nem tudok továbblépni, a házasságunk a végét járja emiatt. Az önbizalmamnak nyoma sincsen, úgy érzem, nem vagyok elég neki - és már nem is szeretnék neki megfelelni. Szinte már dacból sem akarnék vele lenni. Tudni kell, hogy az én múltam igencsak szegényes az övéhez képest, sosem voltam csapodár típus. Ön szerint ezen mennyiben tudna segíteni egy orvos, hogyan tudná ezeket "elfelejtetni" és persze, hogyan tudnék ugyanúgy ezek után ránézni?

Kedves Kérdező!

A szülés után a kismamák életében és testében nagy változás megy végbe, szexuális igényeik megváltoznak, időlegesen csökkenhetnek. Párjuk – a terhesség végével – várja már az időt, amikor visszatérhet a „normális” (korábbi) szexuális életük, de nem ugyanazt a nőt találják, aki a terhesség előtt volt. Sok az elutasítás, rejtetten vagy nyíltan, érzik, hogy párjuk nem kívánja annyira a szexet, mint korábban, sok esetben még a dédelgetést, érintést sem. A távolság egyre nőhet, ha nincs belátásuk erre a folyamatra, és - részben – emiatt kerülhetnek elő a korábbi kapcsolatok, élmények mindkettőjükben. Az esetek nagy részében ez a válság megoldódik, ha türelemmel és megértéssel viselik mindketten, de ki is éleződhet, ha elakadnak valahol. Az Önök esetében talán erről van szó. Nem értik meg a másik kívánságait, vágyait, nem veszik figyelembe a változásokat.

Érzésem szerint ez nem feltétlenül orvosi kérdés, ha 5 hónap elteltével Ön még nem kívánja a szexet, akkor lehet esetleg valamilyen nőgyógyászati ok is, bár nem valószínű. Önbizalmának csökkenése származhat onnan, hogy párja csalódott, nem ezt várta. Javaslom, hogy keressenek párterápiás lehetőséget, ahol nyíltan beszélhetnek nehézségeikről, és közösen kereshetnek megoldást. Nagyon sok pszichológus online is vállal terápiákat. Szakembert a MIPSZI oldalain is találhat.

üdvözlettel

bárdos kata

Gyermek klinikai szakpszichológus
Share

Kérdezek a szakértőtől

Nevet vagy nicknevet adjon meg. Amennyiben engedélyezi, meg fog jelenni a weboldalon.
A weboldalon nem jelenik meg, közvetlenül erre a címre fog választ kapni a kérdésére.
Itt tegye fel a kérdését!
Ezzel tudomásul veszi, hogy kérdése és az arra adott válasz szerkesztett formában megjelenik a weboldalunkon, illetve megjelenhet Mindennapi Pszichológia magazinban is.