Jelenlegi hely

Belefásult ebbe a mókuskerékbe és elege van

Férjemmel 13  éve vagyunk együtt, és kb. úgy augusztus óta (mintegy 8-9 hónapja) szépen, lassan, fokozatosan azt vettük észre, hogy elzárta magát tőlünk. Először abban nyilvánult meg, hogy kevesebbet voltunk együtt szexuálisan, aztán napközben egyszer sem hívott fel, mint azelőtt, azután egyre bezárkózódottabb lett mind velem, mind a gyerekekkel. Szinte alig beszél
hozzánk esténként. Semmihez nincs kedve. Ha kérdezem, mi a baja, mindenre a válasz az, hogy minden ok. Semmi gond velem sem. Már ott tartunk, hogy a családtagjaival is alig beszél telefonon, mert külföldön élünk. Esténként hazajön és eszik, majd ülve elalszik. Annyira szeretnék segíteni, de kommunikálni is nagyon nehezére esik. Már kétszer összecsomagoltam neki, de
elmenni sem akar. Azt mondja, ne idegesítsem magam rajta. Ő most elvan magában, és nem érdekli semmi. Annyit mondott, hogy belefásult ebbe a mókuskerékbe és elege van! Hetente 2x járt pingpongozni, csak most a lezárások miatt az sem működik. Mit tegyek??? Mi lehet a probléma?? Azt veszem észre, hogy a világgal van problémaja!

Kedves Ildikó!

Férje egyre nehezebb helyzetben van. Külföldön élnek, kérdés, hogy mennyire illeszkedtek bele a környezetükbe, alakultak-e ki kapcsolataik, vannak-e barátaik. Mikor elmentek, talán nem gondolták, hogy hiányozni fog majd a környezet, ismerősök, barátok, megszokott kedvtelések. Most van munka és jövedelem, de ez tölti ki az életüket. Talán nincs is idejük egymásra, nincs, aki vigyázzon a gyerekekre. Az életük egyhangúvá vált, nincs miért várni a holnapot. A hozzátartozókkal, barátokkal egyre nehezebb a kapcsolattartás, a telefon nem ad lehetőséget mélyebb beszélgetésekre, a családi együttérzés, támogatás kimutatására. Ezek mind nehezíthetik az életüket. Valószínűleg a helyzet kilátástalansága férjének nehezebb. A bezártság, a lehetőségek beszűkülése csak ront ezen a helyzeten.

Dolgozniuk kellene a kapcsolatukon. Nem kifaggatni a másikat, aki ezt rosszul viseli, és egyre jobban bezárkózik. Kellenének közös programok, lehetőleg kettesben. Egy-egy randi, kirándulás, utazás közelebb hozhatná Önöket újra és színt vinne a mindennapokba. Ha kiszabadulnak az elzártságból, akkor sok társasági programra lenne szükségük, akár családosan is. Az egyhangúság, az egyhangú robot felőrli az embert, nehéz ebből kilátni. Ha mindez nem segít, akkor érdemes lenne gondolkozni a hazaköltözésen, de legalábbis egy hosszú látogatáson. Szükségük lehet párterápiára is, melyet online is igénybe vehetnek. Szakembert a MIPSZI oldalain is találhat.

üdvözlettel

bárdos kata

Gyermek klinikai szakpszichológus
Share

Kérdezek a szakértőtől

Nevet vagy nicknevet adjon meg. Amennyiben engedélyezi, meg fog jelenni a weboldalon.
A weboldalon nem jelenik meg, közvetlenül erre a címre fog választ kapni a kérdésére.
Itt tegye fel a kérdését!
Ezzel tudomásul veszi, hogy kérdése és az arra adott válasz szerkesztett formában megjelenik a weboldalunkon, illetve megjelenhet Mindennapi Pszichológia magazinban is.