Jelenlegi hely

Anyuka (33 éves) pici fia

Van egy párom 33 éves, az édesanyjával él. Apukáját 12 évesen elvesztette, anyukája egyedül nevelte egy ideig, majd lett egy párja, aki nem bánt vele jól. Féltékeny volt, nem túlzottan szerette a fiát. A párom volt beteg is, 30 éves korában kimerüléssel pszichológushoz, terápiákra járt. Az édesanyja ápolta, ekkor még nem ismertük egymást. Én szintén 33 éves vagyok, van egy 5 éves gyermekem. A problámám az, hogy amikor a párom az édesanyja közelében van, úgy viselkedik, mintha nem léteznék. Nem simogat meg, vagy ad puszit, még beszélgetni se nagyon szokott velem úgy, mint alapesetben máskor mindig, amikor az édesanyja nincs ott. Volt eset, hogy az édesanyjával és vele mentünk valahova, ahol én egyedül, ő pedig az édesanyjával ült. Velem nem beszélt szinte, de az anyukájához bujkált, ugyanígy fordítva is. Többször kellemetlen megjegyzést tett rám "poénból". Számomra ez kellemetlen volt, mert az anyukája előtt még a kezem se fogja meg. Kirekesztve érzem magam. Volt rá példa, hogy náluk voltunk a kisfiammal, és az anyukája húzogatta fel a nadrágját, játszott a hasával.  A mellére fektette és simogatta a fejét. Rettentő rosszul éreztem magam.
Korábban már feltűnt, hogy ha nálam alszik, siet haza. Mindig még délelőtt haza kell érjen. Mesélgetik az anyukájával, hogy lehúzza előtte a nadrágját és a fenekét mutatja, hogy ütögeti az anyujája fenekét, hogy felkapja és az ágyra dobja. Volt egy eset, hogy azt mondta nekem, hogy az anyukájával szexel álmában. Akikel beszéltem erről, ők sem tartják elfogadottnak ezt a fajta viselkedést anya és 33 éves fia között. Mivel a mi családunkban ezek a dolgok nem megszokottak, ezért kérdezem Önt, hogy meddig egészséges ez az anya-fia kapcsolat? Normális ez, hogy ezt csinálják elöttem? Hogyan szóljak, hogy ez számomra kellemetlen? Mitől alakult ez ki náluk?

Kedves Angelika!

Jó, hogy észrevette és megfogalmazta, mi is a baj a barátjával. Még nem vált le az édesanyjáról, nem vált felnőtté. Az ilyen kapcsolatot szimbiotikusnak mondjuk. Egyikük sem létezik a másik nélkül. Az anya nem engedte el az anyaszerepét, számára a fia még egy kisfiú, a párja egyrészt kisfiú az anyjával való kapcsolatban, másrészt képzeletbeli partner. Ha egy családból eltűnik az apa, sok esetben a fiú veszi át az apa szerepét. Ez sok dologban megnyilvánulhat, de a leggyakoribb a szexuális fantáziák terén, akár mindkét fél esetében. Az ilyen családban felnőtt férfiak soha nem tudnak elszakadni az anyjuktól, és ezt a helyzetet nem oldja meg az anyjuk esetleges halála sem.

Párja korábban pszichológushoz járt, de kérdés, hogy meddig. Kérdés, hogy elég mély volt-e a terápia, hogy ezt az anya-gyerek kapcsolatot megérintse. Valószínűleg nem jutottak el odáig. Egy ilyen szülő-gyerek kapcsolat nehezen tűri meg a külső szereplőket, senki nem férkőzhet közéjük. Az első és legfontosabb mindig az édesanyja lesz. Az intő jelek jól láthatóak: anyja jelenlétében Ön nem létezik a párja számára. Ha kettesben vannak, talán hozzáférhetőbb, de minden érzés és megállapodás érvényét veszítheti az anyja jelenlétében.

Lehet, hogy jó ezzel a férfival lennie, szereti is Önt, de szorosabb kapcsolatot nem érdemes terveznie vele, soha nem lesz első helyen az ő életében.

üdvözlettel

bárdos kata

Problémakör: 
Gyermek klinikai szakpszichológus
Share

Kérdezek a szakértőtől

Nevet vagy nicknevet adjon meg. Amennyiben engedélyezi, meg fog jelenni a weboldalon.
A weboldalon nem jelenik meg, közvetlenül erre a címre fog választ kapni a kérdésére.
Itt tegye fel a kérdését!
Ezzel tudomásul veszi, hogy kérdése és az arra adott válasz szerkesztett formában megjelenik a weboldalunkon, illetve megjelenhet Mindennapi Pszichológia magazinban is.