Jelenlegi hely

Alábecsülöm a helyzet "súlyosságát"?

4 éves kislányunk van, és a szomszédban lakik egy 7 éves kisfiú. Sokat szoktak együtt játszani. Ma viszont olyan történt, hogy nálunk játszottak, és mielőtt hazament a kisifiú, a kislányom behívta a szobájába és adott az arcára egy puszit, és azt mondta neki, hogy szereti. Miután elmentek, a kislányom ezt elmesélte. Viszont a párom teljesen kiakadt ezen, hogy a fiú túl nagy hozzá! Szeretném kérdezni, hogy most ő lát ebbe az egészbe túl sokat, vagy én becsülöm alá a helyzet "súlyosságát"!? Mert nekem eszembe nem jutott, hogy a fiúval ne engedjem többet játszani. Rosszul teszem?

Kedves Anyuka!

Ami történt, az természetes. Gondoljon vissza a saját gyerekkorára, vagy akár párja a sajátjára. Szinte minden gyerek életében megjelenik a gyerekszerelem valamilyen formája. Kislánya pontosan tudja, hogy ő nő, és próbálgatja az erejét. Eddig talán az apukáján próbálgatta a szárnyait, talán ezért is ilyen mellbevágó ez a történet a párja számára. Ennek az érzelemnek fontos szerepe van a személyiség fejlődésében, a nemi szerepek kialakulásában. Éppen ezért nem mindegy, hogyan reagálunk. Legrosszabb természetesen a tiltás. A gyerek vonzalmat érez, amit egy tiltás követ. Elkezdődhet a titkolózás, vagy az a kép alakul ki a gyerekben, hogy amit tett, az bűn, és ez az érzés a későbbi kapcsolatait is befolyásolhatja. Lehet hagyni a dolgot és a háttérből figyelni, támogatni. A nagy korkülönbség miatt a kapcsolat valószínűleg hamar véget ér. A kisfiú az iskolában talál majd barátnőket, rajongókat, előbb-utóbb más felé fordul a figyelme. Kislánya is új barátokat talál majd az oviban. Addig, amíg tart ez a szerelem, sok szépséget kaphatnak egymástól. Megtanulnak kommunikálni a másik nemmel, megérezni, mi történik egy másik emberben és saját magukban. Lehet persze egy köztes megoldást is alkalmazni, ha nagyon félnek a következményektől: nem tiltani a gyerekeket egymástól, de nem is szorgalmazni a találkozásokat. Kislányuk valószínűleg észre fogja venni, hogy nem támogatják érzéseit, és neheztelni fog Önökre. Javaslom, hogy csak olyasmit tegyenek, amit gyerekként Önök is elfogadtak volna a szüleiktől.

üdvözlettel

bárdos kata

 

Problémakör: 
Gyermek klinikai szakpszichológus
Share