2009-04

Én érzelmi alapon döntök!” – mondta nemrég egy párkapcsolati krízissel küzdő ismerős, aztán gyorsan felsorolt több logikus, racionális érvet is, amikről úgy gondolta, igazolják állítását. Vagyis racionális döntések soráról hitte, hogy érzelmiek… Valóban ellentétes lenne a racionális gondolkodás és az érzelem?

Már 12 éves korban jól látszik, hogy az átlagosnál jobban teljesítő fiúk száma többszöröse a lányokénak, s a kiemelkedő matematikai képességűek csoportjaiban valóban sokszorosan több a férfi.  Az átlagos matematikai teljesítményben nincs ilyen eltérés, s a csecsemők korai képességei sem különböznek. Vajon miből fakad az eltérés? Biológiai okai lennének? Másként van „berendezve” az agyunk?

Egyre gyakoribb probléma, hogy a tizenéves fiatal nem tud és/vagy nem akar képességeinek megfelelő szinten teljesíteni az iskolában. A szülők és a tanárok azt látják, hogy a gyerek nem tanul, nem hajlandó semmi erőfeszítésre, motiválatlan, menekül a kihívások és a felelősség elől, visszahúzódó vagy éppen ellenséges, agresszív, ráadásul sokszor önelégültnek látszik. Ez lenne a kamaszkor? A gyerekek mindig kamaszodtak, de most szinte járványszerű az alulteljesítés...

A tantra filozófiája szerint a női test minden változata szép, mert a férfi örömét adja. A nő teste a születés csodáját s az emberiség örökét rejti – maga a misztérium, a tökéletesség szimbóluma… Ám csak az önmagát elfogadó, önmagát szerető nő képes erotikus játékossággal, felszabadultan a férfi vágyát felébreszteni. Mindenekelőtt saját magát kell tehát szeretnie – s ezt hogyan tanulhatná, hol kaphatná meg másképp, mint a férfitól? Az ő szemében látja meg saját szépségét – azáltal, hogy őt szépnek látja!  Meg kell látnunk társunkban a benne rejlő szépséget – hisz valamiért egyszer épp őt választottuk…

A harcművészetek olyan én-erők kifejlesztésére adnak lehetőséget, amelyek túlmutatnak a mindennapi életben megtapasztalható helyzeteken, és előkészítenek a ritkább, de annál lényegesebb kimenetelű kihívásokra – eközben megismerjük határainkat és a lényünkben rejlő lehetőségeket. Megtanuljuk kitolni ezeket a határokat s kiaknázni lehetőségeinket. Megtapasztaljuk, milyen a jelenben létezni, s úgy fókuszálni egy feladatra, hogy nem zökkentenek ki sem szűkölő érzelmeink, sem oktondi gondolataink.

„Nagyon nehéz terep az egészségügy, ugyanakkor óriási jelentősége van annak, hogy a szülőszobán jelen lévők milyen viszonyban vannak egymással. Csak akkor lehet támogató a szülő nőt körülvevő erőtér, ha a benne lévők kölcsönösen tisztelik és elfogadják egymást. A dúla viszonylag új szereplő a szülészeteken, és nehezen fogadják el a jelenlétét, amíg nem ismerik, nem tudják pontosan, hogy mi a feladata, miben segíthet. A jó dúla megpróbálja a szülő nő érdekeit, elképzeléseit képviselni, de nem hoz az anya helyett döntéseket, és a szüléskor sem befolyásolja az egészségügyi személyzet véleményével ellentétesen, még akkor sem, ha azzal magában nem ért egyet.

Téves vélekedés, hogy csak a nők (meg persze a gyerekek) hisztiznek. A harag kitörése és szélsőséges kifejezése férfiakra és nőkre egyaránt jellemző lehet.  Ha a nemek közötti különbségeket vizsgáljuk, a nők „verbálisabbak”, többnyire hatalmas szóáradattal hisztiznek – a férfi-hisztire inkább a csendes agresszió jellemző, a „szavak nélkül a falba vágta az öklét” vagy „szó nélkül beült a kocsiba és elhajtott”.  Persze ezek általánosítások, hisz a hisztiknek különböző fokozatai és keverékei léteznek.

Az önigazolás ugyancsak szükséges akkor, ha valamit nem szerezhettünk meg, nem érhettünk el.