A terapeuta is ember
Irvin D. Yalom „a terapeuta átláthatóságáról szóló rapszódiájában” ezúttal olyan kérdéseket feszeget, amelyektől időnként minden kollégájának álmatlan éjszakái vannak. Amennyiben az ideális terápiás kapcsolat valódi és hiteles, akkor nem kell-e a terapeutának valóságos személyként megjelennie a terápiás folyamat során? S ha igen, akkor annyira valóságos legyen-e, mint a terápiás üléseken kívül? Kizárólag a páciensnek kell feltárnia az érzéseit? Mi lenne, ha a terapeuta is feltárulkozna? Mesélne szorongásairól, kételyeiről, vágyairól, motivációiról?
Ernest Lash, a regény főszereplője, gond nélkül tárja fel a terápiás megközelítése mögött húzódó érveket, hiszen meggyőződése, hogy a pszichoterápia olyan elementáris, erőteljes folyamat, hogy nincs szükség semmiféle misztifikációra, ragaszkodásra a csodához vagy a tekintélyhez. Az őszinteség vállalására buzdítja a pácienst és a terapeutát egyaránt, mert úgy véli, hogy bizonyos korlátok között az igazság a legbiztonságosabb stratégia. S hogy felismerhető-e a pillanat, amikor a páciens elkezd őszintén beszélni? „Eleinte lehetnek kétségek, de mindig eljön a pont, amikor együtt vagyunk az igazságban” – írja korunk egyik legnépszerűbb pszichiáter-szépírója Irvin D. Yalom. (Tönkő Vera)
Fordította Résch Éva
Park Könyvkiadó, 2016
