Ketten jegyzik a könyvet – Labancz Dániel klinikai szakpszichológus és Orosz Ildikó újságíró –, melynek célja, hogy hasznos segítségként szolgáljon szülőknek, szakembereknek egyaránt. A könyv hiánypótló, olvasmányos és izgalmas, ugyanakkor praktikus, hasznos és mélyen elgondolkodtató – nemcsak valós történeteket mesél el, de megoldásokat és támpontokat ad ahhoz, hogy mindezeket hogyan emeljük át a saját családunkba, a saját nehézségeinkre, problémáinkra.
„A könyv az én hangomon »szólal meg«, hiszen a praxisomban hozzám járó kamaszok történetei elevenednek meg benne, de formába Ildivel közösen öntöttük. Én meséltem, Ildi pedig remekül kérdezett és terelgetett, szempontokat és ötleteket hozott, melyeket írói-szerkesztői látásmódja és saját kamaszszülői tapasztalata alapozott meg – mesél a Nyugi! keletkezéstörténetéről Labancz Dániel. – A cím, ahogy az alcím is, arra utal, hogy bármekkora bajnak tűnik is elsőre egy kamasszal folytatott küzdelem, bármilyen ijesztő is sokszor a szülő számára, amit a gyerek ilyenkor mond vagy tesz, bizonyosan változni, alakulni fog még. Van, amikor csak várni kell, és magától is elmúlik egy-egy »őrület«, de persze nem árt az őszinte figyelem, párbeszéd és önreflexió.” Dániel szerint a kamaszkorba sok minden belefér, akár szélsőséges dolgok is. A legfontosabb, hogy ilyenkor álljunk meg egy pillanatra, ahelyett hogy az indulatok diktálnának, és nézzünk rá a szituációkra más szempontból is. Ebben igyekszik segíteni ez a könyv. „Ez az az üzenet, ami valójában minden egyes történetben megjelenik – folytatja Labancz Dániel –, hogy még a legdurvább, legextrémebb helyzetből is vissza lehet jönni, minden konszolidálódhat idővel, ha a szülő tud jól reagálni, megértő és elérhető tud lenni – és néha elég tényleg csak hátralépni egy kicsit.” Tíz fejezet, tíz témakör, valós történetekkel, amelyek közt vannak szinte tipikusnak mondható, minden családban felmerülő kérdések, de akár tényleg ijesztő zuhanórepülések is. Olyan mai, nagyon aktuális témákat érint, mint a droghasználat, a klímaszorongás vagy az online jelenlét és a digitális világ nehézségei, de a szexualitás és az egy kattintással elérhető pornó vonatkozásai vagy épp a lázadás és elengedés klasszikus kérdésköre is kapott egy-egy fejezetet. Abban is segít a könyv, hogy mikor szükséges szakember segítségét kérni.
„A történeteken keresztül szeretném azt megmutatni a szülőknek, hogy bár látszólag annyi minden megváltozik a kamasz lelkében (és körülötte), valójában az a szeretet, figyelem, határok, erkölcs és értékrend, amit addig szülőként »beletettünk« a nevelésbe, ott van bent – még ha átmenetileg láthatatlanná is válik a számunkra. Merjünk bízni benne! Sokszor mondják, hogy a mostani kamaszproblémák sokban különböznek a szülők kamaszkorától, de tényleg így volna? A problémák, a társadalom, a világban megtapasztalható krízisek és az elvárások talán más kihívások elé állítják a fiatalokat, de a »kamaszság« ma is ugyanolyan, mint a mi kamaszkorunkban is volt. Nem titkolt célunk, hogy az olvasóink visszataláljanak kicsit a saját serdülőkorukhoz is, mert meggyőződésem, hogy ez segíthet megtalálni az utat és a megértést a ma serdülőihez. Persze egyáltalán nem mindegy az sem, hogy mi történik a gyerek és a szülő viszonyában a kamaszkor előtt. Az, hogy miként tudjuk majd a rázós helyzeteket megbeszélni, többek közt azon is múlik, milyen a kapcsolatunk – vannak-e tabuk, lehet-e necces kérdéseket feltenni, és ezekre hogy reagál a szülő… Sok szó esik ezekről is, épp ezért nemcsak olyan szülőknek ajánljuk a könyvet, akik már benne vannak a kamaszkor sűrűjében, hanem olyanoknak is, akik még előtte állnak. Érdemes konzekvens, kapcsolódó szülői módban lenni a gyerek születésétől kezdve, és ebben igyekezni fejlődni. Ezt érzékelem és igyekszem követni a saját családomban, saját gyerekeimmel is, ami persze nem jelenti azt, hogy ne hibázhatnánk. Érdemes azonban ezeket a hibákat felvállalni, a kapcsolatot egy-egy vita után helyreállítani, ha kell, tudni bocsánatot kérni. S bár olykor rémisztő megélni a gyerek kamaszkori eltávolodását, sose legyen kérdés, hogy mindig ott vagyunk, ha szüksége van ránk, még akkor is, ha éppen nagyon haragszunk is egymásra.”
